Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése
A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E szentlőrinci határban készített töltéseket «sérteni ne merészelje» d) marhaátjárásokra szükséges atjárásokat készítsen a város technikai tisztjeiés a jelentő biztosság kívánsága szerint, különben Daxner Sándor tiszti ügyész úgy ennek, — valamint a védgátak, vízárkok és töltések költségeire be fogja őket perelni. Felszólították a társaságot, hogy «jószerivel» adja vissza tüstént, mert i5 nap eltelte után karhata'ommal foglalják: vissza a vasúttársaságtól a vonal alapján kívül eső összes telkeket. Ezt a harci készséget Simon Flórent társasági meghatalmazott ügyvéddel szóban és írásban is közölték». Leérkezett azonban — folytatja a jelentés — a fentebb említett társasági igazgatóságnak folyamodványa az 5 NB. alatt idemellékelt helytartótanácsi k. k. intézvény, melynek s a rákövetkezett tanácsi végzés erejénél fogva ez ügyben közbejött tanácsi határozatok foganatosítása további íensőbb k. k. intézkedésig felfüggesztetett. A terjengős, bőbeszédű jelentés foglalkozik a vasúttársaságnak Simon Flórent ügyvéd útján benyújtott és a 6. és 7. mellékletként becsatolt ellenérveket tartalmazó nyilatkozataival, melyeknek rövid tartalma a következő: «A vasúttársaság azt mondja: múlhatatlanul szükségük van az igénybevett telkekre és azokat az i836. évi 25. tc. alapján saját tulajdonának tekinti. Más, mint a helytartótanács ebbe beleszólni nem illetékes, a már megépített rész, — beleértve a szükséges befásítást is — megbolygatása az i84o. évi 10. tc.-be ütközik». A vasúttársaságot arra senkisem kötelezheti, — mondja továbbá a jelentés, — hogy Pest határában összegyűlni szokott vizeket és tócsákat rendszeresen lecsapolja, még akkor sem, ha történetesen erre kényszerülne vezetni a vasútvonalat. Hivatkozik a társaság az i84o. 10. tc.-re, ahol megengedtetik, hogy a vizek még az országálon is keresztülfolyhatnak, a vasút mégis annyira előzékeny, hogy vízátereszt készített, sőt hajlandó vizesárkot is ásatni és az áteresztnél biztosítótöltést is létesíteni. Ennél többet nem tehet. A marhaáljárást máiéi is készítette. A város tehát saját érdekei ellen dolgozik, ha két marhaátjárást akar az elágazás közvetlen közelében a vasúton keresztül biztosítani, mert az egymástól távolodó vonalakon átvezetendő két külön átjárás az átkelés útját hosszabbítaná meg, mintegy i5o méterrel, de fölös építés ós ellenőrzéssel kárt is okozna e kívánságával a vasúttársaságnak, sőt a közbátorság is gyengülne vele. A város tanácsa helytelenítette a vasúttársasági iratban foglalt az i84o.: 10. tc.-re való hivatkozást és magyarázgatja a helytartótanács előtt, mi a «szorosan vett» pályavonal? Majd panaszkodik, hogy a vasúttársaság nem is hederít a tanács határozatára. 8 7) 8 7) «Történetírás» (Miklós Imre: Pest város és a középponti vasúllársaság harca) 1937. III. hó 183. 1. 96
