Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E tanácsot, mint a város választott polgárságát a jogtalan és törvénytelen, zaklatásoktól és követelésektől keményen eltiltani méltóztassék, mert a minduntalani zaklatások és folytonos értekezések miatt, a munka hátráltatása szerfölött drágítaná a vasút építését». Becsatolja továbbá a vasúttársaság a város tanácsa által megadott italmérés és szatócsjog visszavonásának végzését, mely sérelmes a vasúttársaságra, mert a saját személyzetének élelmezése hozzájárul az olcsóbb' építéshez, márpedig eine vállalat sikere érdekében kötelezve vannak. Kéri a helytartótanácsot, hogy a város a szükséges utasítást mielőbb megkapja. Alighogy az ismertetett beadvány megérkezett a helytartótanácshoz, ott már elkészült a kettős pályaudvar kérése iránt benyújtott pestvárosi felterjesztésre a kiadmány, melyet rövid tartalma miatt szórói-szóra közlünk:

7

2) «Nemes Városi Tanács! A középponti vasútállomási kettősudvarának ezen városi tanácsnak folyó holnap 9-ik 1 (343. sz. alatt költ felírásában a felküldött irományok visszarekesztése mellett ezennel válaszoltatik, hogy miután sem ezen Országos közhasznú vállalat törvényes szabályok szerint hosszas tárgyalásának lefolyása alatt, sem közelebb, midőn az illető társaság a város határában kellő földtelek iránt intézkedett, de jelesen mikor f. évi augusztus 8.-án a társaságnak legfelsőbb helyről is megadott és a helytartótanáccsal törvényszerűleg kötött szerződés mellett biztosított szabadalomnak folytába ezen állomási udvarnak kitűzése az imént kiküldölt biztosnak elnöklete alatt e város tanácsánál és választott Polgárságának közbejövetelével költsönös egyezséggel nemcsak elhatároztatott, hanem következőleg a szükséges tér alkú szerint meg is vásároltatott, akkor sem támasztatott ezen fölösleges kívánat, több azon egy és mind a két vonalra célszerüleg szolgáló állomási udvarnak hasznos és a kereskedés tekintetében is alkalmas volta, a bizottsági eljárás jegyzőkönyveinek tartalma szerint közös értelemmel helyeseltetett: ezen idő fölül való követelésnek költséges elfogadására a vállalkozó Társaság nem kényszeríttethetik». A város tehát elvesztette a második csatát is a vasúttársasággal szemben. Nem épült két pályaudvar és mégsem aljasodott le Pest fővárosunk tranzitó állomássá. Mert hiszen, nemcsak két vonal, hanem nagyon sok vonal befuthat egyetlen pályaudvarra anélkül, hogy a központi jellegét elveszítené. Ezt látta bölcsen a helytartótanács, amikor a fenti intézményiét kiadta. Egyébként a hírlapok is teljesen fölöslegesnek és az utazás kényelmének és olcsóságának szándékos megnehezítését látták ebben a városi aggodalomban. 7

2) M. kir. Orsz. Levéltár Hit. F. 31. P. 31a. 42831. sz. 1844. november 26. 90