A 6. harangtörténeti ankét előadásai (Öntödei múzeumi füzetek 17., 2007)
Dr. BENKO ELEK Középkori keresztelőmedencék Erdélyben evangélikus templom felszereléséhez tartozik (Alcina, Brassó, Hegen, Kisselyk, Medgyes, Nagyszeben, Segesd, Segesvár, Szászdálya). A felsorolt emlékek kivétel nélkül kehely alakúak, ami azért figyelemre méltó, mert ez a típus a középkori Európában egyáltalán nem volt általánosan elterjedt, Magyarországon kívül elsősorban a keleti német területeken, Szászországban és Brandenburgban számított gyakorinak. Az erdélyi öntvények itteni párhuzamai azt sejtetik, K özépkori templomaink kiemelke. dően fontos felszerelési tárgyai közé tartoztak a keresztelőmedencék, melyek - a velük azonos műhelyben készült harangokkal együtt - elsősorban a középkori Magyarországnak a török pusztításnak közvetlenül ki nem tett vidékein maradtak fenn nagyobb számban, így az országszakadás után önállósuló Erdélyi Fejedelemség, vagy a Habsburg-kézre jutott Felvidék templomaiban. Erdélyben kilenc darab, 14—15. századi bronz keresztelőmedence maradt ránk, valamennyi dél-erdélyi szász A brassói keresztelőmedence, 1472 Taufbecken, Kronstadt (Brasov), 1472 A brassói keresztelőmedence részlete, 1472 Detail des Taufbeckens von Kronstadt, 1472 hogy a középkori erdélyi bronzöntésben meghatározó tudású erdélyi, elsősorban erdélyi német mesterek képzettségüket ezen a vidéken, a szempontunkból legjelentősebb németországi műhely, Magdeburg tágabb körzetében nyerték. Erdélyi öntésükre csak a két legjelentősebb itteni öntőműhelyben, Nagyszebenben, illetve Segesvárt vállalkoztak. Az igényes és költséges öntvények megrendelőit az erdélyi szász társadalom kiemelkedő tagjai között kereshetjük. 1477 után - mai ismereteink szerint - már nem készült bronz keresztelőmedence Erdélyben. Oka lehetett ennek a hagyományosan magas szinten termelő régi családi műhelyek fokozatos hanyatlása a 15. század vége felé, amikor a lényegesen olcsóbban, de sokkal igénytelenebbül dolgozó városi ágyúöntők vették át a megrendelések jelentős részét, de okozhatta ezt a folyamatos krízishelyzet is, amely a rézkitermelés általános európai válságával kezdődött, majd a történeti Magyarország széthullásával és a belső vámhatárok felállításával folytatódott, miközben e változó világot mélyen érintette a reformáció hullámverése is.
