Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)

betűkből álló felirattal lettek ellátva. Ez általában egy rövidebb vallásos vonatkozású jelmondat. Nálunk is, akárcsak az egész Nyugat- és Közép-Európában, az esetek többségében OREX GLORIE VENI CVM PACE (Ó dicsőség királya, jöjj el békével) olvasható rajtuk. Viszont ennek változatai is előfordulnak, amelyek bizonyos esetekben egyes mesterekre, illetve műhelyekre jellemzőek. így például az OREX GLORIE VENI NOBIS CUM PACE (... jöjj el nekünk békével) szöveget a nagyszebeni (Sibiu, Románia) 15. századi mesterek alkalmazták, míg a segesváriak (§igisoara, Románia) az OREX GLORIE IHESU CRISTE (....dicsőség királya Jézus Krisztus ...) formulát. A brassói (Brasov, Románia) műhely 16. századi példányain viszont... VENI IN PACE (... jöjj el békében) fordul elő. Az Ipoly és a Hernád közötti területen a fenti jelmondat a harang felső kerületén körben - annak nagyságától függően - kétszer, háromszor, négyszer ismétlődik, de az utolsó szakasz csonka, minthogy a kerület nem pontosan többszöröse a jelmondat hosszának, így az 1523 évszámmal keltezett nógrádszakáli harang utolsó szakaszából a PACE szó hiányzik, míg a gyöngyöstarjánin ennek mindössze az első három betűje, ORE fér ki. Ugyancsak Európa-szerte használatos volt ennek egy bővített változata, amely nálunk is széles területen - Zalától a Szepességig és Csíkig - elterjedt volt: OREX GLORIE VENIT IN PACE DEUS HOMO FACTUS EST (Ó dicsőség királya eljött békében, Isten emberré lett - pl. Várvölgy, 1524). De egy nemesládonyi harangon ezt még - igaz erős rövidítésekkel - megtoldották Krisztus keresztjének feliratával: IESUS NAZARENUS REX IUDEORUM (Názáreti Jézus a zsidók királya). Utóbbi egyébként mind Európában, mind hazánkban önállóan többször is előfordul harangfeliratként. Gyakran szerepel még a harangokon a négy evangéMajuszkula betűs feliratú harang Barabásról. Feltehetőleg Váradi Imre öntötte (Emericus de Waradino) a 15. század végén. Tiszántúli Ref. Egyházkerület Múzeuma, Debrecen lista neve: MARCUS MATHEUS LUCAS IOHANNES (pl. Barabás, 15. sz. vége). Ritkán egyszerűen az ábécé betűi sorakoznak, ami a templomszentelési liturgiával van kapcsolatban. Hellyel-közzel egy apotropaikus szó, TETRAGRAMMATON, is olvasható (pl. Csíkszentlélek Leliceni, Románia), ami a héber Jahve négy betűjére utal. Máskor az angyali üdvözlet kezdete, AVE MARIA GRATIA PLENA (Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes - pl. Felka - Poprád, Velka, Szlovákia, 15. sz. vége), vagy valamilyen könyörgés Máriához, szentekhez. Találunk viszont dunántúli harangokon (a bécsi Laszlo Raczko ausztriai harangjain lévőkhöz hasonlóan) olyan feliratokat, amelyekben a harang maga ad utasítást a káplánnak, nővéreknek (Bogyoszló, 1513), vagy tanácsot a híveknek (Himod, 1532). Annak ellenére, hogy a középkori harangokon általában olvashatók feliratok, a harangöntő mesterek azokban csak ritkán nevezték meg magukat. Hogy néhányat említsünk: MAGISTER LEONARDUS (Hásság - Hasag, Románia, 1429), HANS STROUS (Budapest, margitszigeti Szent Mihály kápolna, 15-16. század), MAGISTER THOMA (Csallóközkürt - Ohrady, Szlovákia, 1489). Még ritkábban fordul elő, hogy a lakó- vagy származási helyüket is feltüntetik, pl. ... PER M/anus/ EMERICI DE WA/ra/DINO Váradi Imre kezel által - Érmihályfalva Valea lui Mihai, Románia, 1491),... FACTUM EST HOC OPUS PER MAGISTRUM PAULUM ET IOHANNEM DE NOVAVILLA (Készült e mű iglói Pál és János által Leibic - L'ubica, Szlovákia, 1475). Az meg egyben kivételes, hogy az öntető személy, vagy egyház neve is szerepel a feliratban. Pl. DOMINICUS ABBAS, valamint /M/a/G/iste/R MICHAEL (Bilci Bulci, Románia, 1468), vagy ANNO DO/mini) M CCCC LX VISTA CAMPANA EST FVSA PER M/a/G/ist/R/e/M Pavlvm AD HONOREM SANCTI MARINI CONFESSORIS DE HEVES (Az Úrnak 1465. évében öntetett ez a harang Pál mester által a hevesi hitvalló Szent Márton tiszteletére - Heves). Évszám is gyakran hiányzik a harangokról. A hazai 14-15. századi és 16. eleji harangok alig díszítettek. Általában csak a feliratok szavait választják el különböző jelek, mint paragrafusszerű jegyek, keresztek. Az erdélyi harangokon viszont gyakoriak különböző veretek, zarándokjelvények lenyomatai. Ezek, miként egy brassói mester által 1495-ben öntött harangon (Csíkszentmárton - Sánmartin, Románia) Nürnberg címerét ábrázoló embléma az erdélyi szász és a németországi városok harangöntői közötti szoros kapcsolatról tanúskodik. A palást csak ritkán díszített; legtöbbször csak egy kisebb kerek embléma fordul elő, amelyen az Isten báránya (pl.