Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)

ANTIHIADRIANA & DR. MÁRTON LÁSZLÓ A segesvári óratorony harangjairól S

egesvár már a XIV. században városként említett helység, több évszázadon át az erdélyi kézműipar és a kereskedelem egyik jelentős központja volt. Iparosai céhekbe tömörülve szervezett polgári réteget képeztek, amelyre az is jellemző volt, hogy hagyományaik ápolásával párhuzamosan az új, a fejlődés érdekében, közösségüket szolgáló létesítményeket is létrehoztak. Segesváron már a XVI. században hangjelzéses toronyóra is működött (1604), de a harangöntés terén is úttörő szerepe volt. Johannes de Segisvár harangöntő 1430-ban már ismert szaktekintély volt Erdély-szerte. A város szimbóluma, az Óratorony, egykor a városi tanács székhelye, ma Várostörténeti Múzeum, egyedülálló óraszerkezetéről nevezetes. Öt harangból álló együttesével és mozgó bábjaival igazi műszaki remekmű. Az óraszerkezet a königsbergi peregrinus órásmester, Johan Kirchel 1648. évi segesvári tartózkodása alatt készült, aki utólag egy helybeli hajadonnal kötött házassága révén segesvári lakossá vált. Az 1676-ban kitört nagy tűzvész az Óratornyot, az óraszerkezettel és a harangokkal együtt megsemmisíti. 1678 és 1774 között számos felújításnak és végül az 1894-ben végzett toronysisak átalakításának köszönhetően a torony elnyeri a ma is ismert alakját. Új harangokat helyeznek el az ugyancsak új óraszerkezettel egyidőben, ezek a harangok 1677 és 1678-ban készültek, helyi harangöntő mester Andreas Fylkinius alkotásai. A nagyobbik harang az egész órákat jelzi, a negyedórákat egy harmadik harang kongatja, a felirat nélküli, kb. 40 kg súlyú, kopásai és az ütőgyűrű kipattogzásai középkori eredetre utalnak. E harangegyüttest két kisebb harangocska is kiegészíti, ezeket a torony két ellentétes oldalán található bábok kongatják az egész órákat jelző nagy haranggal egyidőben. A két kis harangot 1683ban és 1774-ben öntötték, különleges alakjuknak köszönhetően kellemes összhangban csengenek a másik három haranggal. Az Óratorony harangjai a segesvári harangöntés egykori fénykorára emlékeztetnek, egy olyan kézművességre, amely nyomon követhető a XX. század kezdeti éveiig (1908). Ioannes de Segisvar, Weissenberger Johannes, Andreas Fylkinius, Manchen Mihály, Lootz Fridedrich, segesvári harangöntő mesterek emlékét több tucat erdélyi harang őrzi. Nevüket örökre beírták az erdélyi technikatörténet nagykönyvébe. A segesvári óratorony Glockturn in Schássburg