Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

Schossel András síremléke a munkácsi református temetőben. Munkács-Frigyesfalván öntötték 1874-ben Schossel András mellszobra, önarckép. Finom homokkő, készült 1870 körül töttvas tárgyakra vonatkozó írásos anyagot. A mintegy ezer oldalas, kétszáz önálló aktából álló gyűjtemény a Schönborn grófok selesztói és frigyesfalvi vasgyárainak műöntészetére vonatkozó, 1812 és 1874 között született adatokat tartalmazza. A 19. századi hazai művészi vasöntészet kutatása szempontjából páratlan értékű dokumentum jelentős része, melynek első értékelését a BKL Öntöde c. folyóiratban tettem közzé, 1977-ben az irattári hagyaték értékesítésekor az Országos Levéltárba került [29]. A fent említett tanulmányt Sárközi Zoltán 1982-ben ugyanott kiegészítette, de csak a gyár közgazdasági adatairól közölt ismereteket. Az anyag ismeretében határozottan állíthatjuk, hogy nem ad hoc jellegű, hanem szisztematikus válogatásról van szó, hisz a gyűjtemény tartalmazza 1812-től 1874-ig szinte minden év összes műöntvényét, kovácsáruit és ipari öntvényeit, az öntészettel kapcsolatos fontosabb munkahelyek betöltését meghatározó szerződéseket, a pesti és bécsi iparkiállításokhoz kapcsolódó jelentéseket, valamint a különböző gyár- és gazdaságtörténeti okmányokat. Az okiratok túlnyomó többsége árjegyzék (Preiss-Tariff), amelyekből szinte pontosan meghatározható, hogy az egyes műöntvényekből évente mennyit öntöttek, mennyi a darabár, mennyi az egy termékre eső és az összes haszon.