Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

négy mérföldnyire bányászott porcelánföldszerű agyaggal tapasztották fel, ami igen hőálló volt. A kemencét így 20-30 hétig folyamatosan tudták működtetni [8]. Az 1781-ben készült uradalmi összeírásban nem található utalás arra, hogy az öntöttvasból készült használati tárgyak formázásához és öntéséhez külön erre a célra felfogadott szakembereket alkalmaztak volna. Mivel közvetlenül a nagyolvasztóból öntöttek a nyílt, vagy zárt talajformákba, az itt folyó munkálatokat is vélhetően maga az olvasztómester irányította. Az irodalomban és az említett összeírásban a kohók építéséhez és az öntéshez értő szakember a Morvaországból származó Thomas Dobrovolni volt, aki 1767-ben Kelet- Magyarország első nagyolvasztóját Selesztón, a Viznyice patak partján építette fel. Dobrovolni minden bizonnyal a nagy múltú blanskói, adamovi nagyolvasztók valamelyikétől került több társával együtt Munkácsra, magával hozva a morva öntészeti gyakorlat 17. század vége óta ismert eredményeit. Ebben az évben az uradalmi főfelügyelő engedélyével, de a gróf tudta nélkül, új hámorokat is üzembe helyeztek. Az egyes hámorokban dolgozó szakemberek közül megemlíthető Anton Pandelis hámormester, aki Besztercebányáról jött és a Viznyice patak partján létesített hámort vezette, Johann Belohavetz alsóhrabonyicai hámormester, valamint a Mecenzéfről származó Walsa Márton, aki a szentmiklósi hámorban dolgozott [2]. Az európai vasöntészet történetében visszatérő jelenség, hogy az öntödék mindig nagyon hosszú fejlődés után jutnak el arra a fokra, hogy művészi termékeket tudjanak előállítani. Magyarországon is, ahol az öntödék egymástól távol, elzártan és a legtöbb esetben függetlenül fejlődtek, az öntészeti technikák szinte minden egyes lépcsőfokát saját kísérleteik alapján járták végig. A legegyszerűbb talajöntéssel készült kályhalapok, vagy a mozsarak, fazekak, lábosok azonban már magukban hordták a plasztikák formázásának és öntésének titkát. így zajlott le ez a folyamat Munkácson is. A munkácsi vasgyár műöntvényeinek európai szintre emelkedését jelentős mértékben elősegítették a kedvező helyi természeti adottságok: a kezdetben nagyolvasztóból, később kupolókemencéből származó, öntészeti célokra is alkalmas jó minőségű szürkevas és az olvasztáshoz szükséges faszenet biztosító hatalmas erdőségek. Ezek mellett több más tényező is meghatározó jelentőségű volt, elsősorban az, hogy a Rákócziak idejében, amely az iparág kezdeti időszaka volt, a hadi célokat szolgáló vasöntés megteremtésével lerakták a későbbi fejlődés alapjait. Fontos tényezőként kell számba vennünk, hogy az 1767-ben Selesztón épített nagyolvasztó megteremtette a jobb minőségű vas olvasztása-