Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

Thorwaldsen 1837-ben, Rómában felállított szobrának [26]. A gondos cizellálás ellenére látható osztósík nyomok arra utalnak, hogy az öntvényt magban formázták, ami azt jelenti, hogy az öntőformát annyi részletből rakták össze, amennyi részlet a formázás során eltávolítható volt az öntőmintáról anélkül, hogy sérült volna az adott formarész. Ezt a Stylarki által kidolgozott eljárást 1814-ben alkalmazták először Berlinben a Királyi Vasöntödében. A titokban tartott módszert csak ritkán, különösen bonyolult öntvények esetében alkalmazták. Tekintve, hogy a Hephaisztosz-szobor ilyen volt, mintáját csak olyan személy modellálhatta, aki ismerte ezt a módszert. Németországi tanulmányútja során Schosselnek alkalma nyílt megismerni ezt a formázási technológiát. A szobor egy példánya megtalálható az OMM Öntödei Múzeum gyűjteményében is. Ebből az időszakból két jellemző öntvényt mutatunk be Schossel munkái közül. Az egyik egy oroszlános levélnehezék, a másik Czartorisky lengyel grófnőnek öntött váza. Az 1850-es évek közepén Schosselt élénken foglalkoztatták a portrék. A Munkácsi Vasgyár 1854ben indult frigyesfalvi vasöntödéjébe kerülő művész ekkor modellálta azokat a képmásokat, amelyek vélhetően Kralovánszky Lászlót, a frigvesfalvi vas- „ „ , . . Oroszlános levélnehezék. Munkacs-Seleszton gyar akkori Igazgatóját, öntötték 1850 körül. Modellőr Schossel András. Balogh Ferenc prefektust, Magángyűjtemény Virágváza (Czartorysky). Munkács-Frigyesfalván öntötték 1856-ban. Modellőr Schossel András. Magángyűjtemény