Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

Gyufatartó doboz, fedelén fekvő férfialakkal. Öntötték Munkács-Frigyesfalván 1854-ben. Modellőr Schossel András. Magángyűjtemény Az 1848-1849. évi események következtében a régi hűbéres nagybirtok 440 000 holdat kitevő állagából 200 000 hold válik le. A nagybirtok azonban nem veszítette el lába alól a talajt, létének biztosítására az új jogrendben is talált módot és eszközöket. A tulajdonos belenyugszik a közteherviselés és a polgári jogegyenlőség elvébe, de rendkívüli takarékossági intézkedéseket foganatosít, hogy az uradalom 1848-1849-ben elszenvedett kb. 100 000 forintos veszteségét minél előbb visszaszerezzék. Az uradalom ipari üzemeit nem veszíti el, s röviddel egy nagyarányú átszervezés után, 1853-54-ben újabb fejlesztésére kerül sor a vasműben Hátmegen. Munkácstól négy mérföldre az Irsava völgyében, közel Frigyesfalvához, 32 láb magas új nagyolvasztót és kupolókemencét építenek [3]. A tornai, a turci, az ilosvai új nyitású ércbányák ontották az ércet a két nagyolvasztó számára. A frigyesfalvi olvasztók és a mellettük felépített finom- és durvaöntöde, a két frisstűz, a nyújtóhámor, a lakatos műhely és egy mintaasztalos üzem a munkácsi ipari és műöntészet új alapjait jelzik. Schosselnek a munkácsi öntödében eltöltött 25 éve még egy lényeges dologra felhívja a figyelmet. Míg Európában, néhány üzemet kivéve, 1850 után a művészi öntöttvas tárgyak öntése hanyatlásnak indul,