Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

1842-ben a Magyar Iparegyesület által adományozott aranyérem öntöttvas másolata. Munkácson öntötték 1842-ben. Magyar Nemzeti Múzeum Ismert az 1843. évi iparműkiállításra beküldött műöntvények jegyzéke. Ez alapján tudjuk, hogy 49-féle öntvényt állított ki a gyár. Összesen 479 darabot szállítottak Pestre, ahol egyben ezek árusítását is megszervezték. A termékekről a korabeli lapok is közöltek hirdetéseket és cikkeket. A kiállításon a legszebb öntvények szerepeltek, főképpen olyanok, amelyeknél inkább a plasztikai, mint a használati jelleg dominált, de kifejezésre jutott az a technikai színvonal is, melyet akkor a selesztói üzem képviselt. A 19. század negyvenes éveinek közepén a hazai ipar támogatására alakult védegylet arról értesíti az uradalmat, hogy vasárukban Pesten élénk a kereslet, s eladásra munkácsi vasgyártmányokat kér. Válaszként azt írják, hogy esetleg kevés műöntvényt, kályhát és gépöntvényt tudnak csak küldeni, egyéb termékeikre oly nagy helyben a kereslet [10]. Egyébként ezekben az időkben kezdenek faszén helyett barnaszenet használni az olvasztáshoz. 1847 ínséges esztendő, a kereslet csökkenése a munkácsi vasmű életében is válságot idézett elő. 1848 még nagyobb nyugtalanságot hozott, az üzem a forradalom és szabadságharc alatt fegyvergyárként működött. Már 1848 őszén az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeletére ágyúkat és ágyúgolyókat öntöttek, de gyártottak más hadifelszerelést is. 1849 őszén a hadiállapot után a munkácsi főtisztség és Bécs között hamar helyreállt az összeköttetés és különösebb megrázkódtatások nélkül újra megindult a polgári termelés.