Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

Willaschek munkácsi működésének 15 éve tulajdonképpen a gyár első virágkorának is tekinthető. Az 1834-48 közötti évek gyártmánylis­táiból kiszűrhetők az évenkénti új modellek, melyek mind az ő keze munkáját dicsérik. Modellszobrászi beosztása alatt mintegy 60-féle önt­vényhez készített mintákat, melyek alapján a legszebb öntvények ké­szültek sorozatban a selesztói gyárban. Mint modellkészítő 1849-ig dol­gozott, utána az első öntőmesteri posztot töltötte be. Schossel András munkássága Az uradalom újabban előkerült irataiból vált ismertté, hogy az ekkor már nevén nevezett szob­rász-modellőr, Valentin Willas­chek beteges volt, ezért Schossel András öntödei tanoncot, a gyár mintaasztalosának fiát, aki rajzo­lásban és mintázásban kiemelke­dett társai közül, kiképzésre Pest­re küldték [10]. Az ifjú Schossel 1824-ben született. Már fiatal korában apja mellett dolgozott a gyárban. Ti­zenhat éves korában, 1840 au­gusztusában az uradalom jóvá­hagyásával és támogatásával Pestre került, ahol Uhrl Ferenc szobrászművésznél kezdte el ta­nulmányait [10]. 1843-ban haza­küld Munkácsra néhány általa készített tárgyat, melyet igen szépnek találnak. A következő évben hozzájárulnak, hogy tanul­mányait Bécsben folytassa, majd 1845-ban még egy további esz­tendőt engedélyeznek neki, hogy a figurális munkákban tovább ké­pezhesse magát. Bécsben a Kép­zőművészeti Akadémia szobrá­Kossuth Lajos mellszobra. Munkács-Selesztón öntötték 1848 októbe­rében (?) vagy 1849 elején. Modellőr Schossel András. Magánygyűjtemény

Next

/
Thumbnails
Contents