Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

megítélésünk szerint 1834-től számítható. A hirtelen felvirágzás elsősorban annak köszönhető, hogy ezekben az években a műöntvények iránt egész Európában igen nagy volt a kereslet. Munkács öntödéjének termékei hamarosan ismertek lesznek Pesten, Debrecenben, Ungváron, sőt az 1830-as évek közepétől már Bécsből rendeltek munkácsi árut. A termékek megkülönböztetésére legtöbbjüket jelzéssel látták el. A jelzés kivétel nélkül „MUNKÁTS" felirat vagy öntött kidomborodó nyomtatott nagybetűkkel, vagy vésett kurzív betűkkel. Amikor a munkácsi öntvények híre Bécsbe is eljutott, Lobkowitz herceg meglátogatta a gyárat. Az esemény emlékére érmet öntöttek, amelynek egyik oldalán a selesztói vasmű látható. Ekkor már mintaasztalos is dolgozott a gyárban, aki nem lehetett más, mint id. Schossel András, a későbbi ifi. Schossel András, a képzőművészeti akadémiát végzett szobrászművész apja. 1834-től jelenik meg a gyár iratanyagában Valentin Willaschek, egy Németországból származó szobrászművész neve is [10]. Valentin Willaschek munkássága Munkács műöntészeti termékei országos sikert először az 1842-es Első Magyar Iparmű Kiállításon arattak, amikor a gyár termékeit aranyéremmel tüntették ki. A kiállításon bemutatott több mint 30 darabos kollekcióról semminemű leírás nem maradt fenn. Csupán annyit tudunk egy 1847. június 14-én kelt levél tanúsága szerint, hogy a Nemzeti Múzeum részére Kubinyi Ágoston igazgatónak 27 darabból álló kollekciót adtak át ajándékképpen. A küldeményben van egy Warwick-váza, egy-egy Napóleont és Nagy Frigyest ábrázoló szobor, egy Falstaff-szobor, két pár karkötő, egy-egy agárkutyás és bikás levélnehezék, három feszület, egy áttört mintájú és a szőlőleveles csemegéstányér, egy kerevet és egy gótikus székecskét utánzó tűpárnatartó, egy gotizáló és egy kerek tükör, hat pecsétgyűrű, a suszter- és a „Nante"-szobrocska. A felsorolás mellett megjegyzik, hogy ezzel a kollekcióval képviseltette magát a gyár az 1842-es iparműkiállításon [10]. Ebből is kiderül, hogy a szobrászat tárgykörébe tartozó kisplasztikák öntése az 1840-es évek előtt elkezdődött. A felsorolásban szereplő szobrocskák közül a Napóleon, a Nagy Frigyes és a Falstaff is közismert volt, valószínűleg Berlinben, Saynban, Gleiwitzben és Lauchlammerben modellált és öntött minták útján kerültek Munkácsra [12]. Az azonban