Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

tárgyi és levéltári anyagok feldolgozása után sem mondható megnyugtatónak. A kérdéskörben egyetlen számottevő munka, a Sas Andor tollából megjelent „Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán" sem adott megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy mikortól számíthatjuk a művészi tárgyak készítését Munkácson [10]. A szerző a gyár árjegyzékeinek adatai alapján próbálta igazolni, hogy 1814-től kezdődően szinte egy csapásra jelentek meg a jól ismert műöntvények a gyár termékeinek sorában. Nem számolt azonban azzal a ténnyel, hogy 1834-ig a gyárnak nem volt önálló modellkészítő szobrásza, amiből az következik, hogy addig csak átvett minták, vagy csak egyszerűbben készíthető modellek alapján termeltek. Úgy véljük, a szerző csupán a tárgyak képi megjelenésére hivatkozva, de levéltári adatokra alapozott bizonyító anyagot nem közölve, nosztalgikus alapon fogalmazta meg a munkácsi műöntészet korai kezdetét. Közismert, hogy a kerek plasztikákkal agárkutyákkal és oroszlánokkal - dekorált levélnehezékek mintáit Gleiwitzből és Berlinből szerezték be, s mivel azokat csak 1818 utáni művekként tartja számon a német szakirodalom, a Munkácson öntött darabok a legjobb esetben is az 1820-as évekre datálhatok [6]. Ebből az időszakból egyébként nem szerepelnek műöntészetre vonatkozó adatok sem Kralovánszky, sem más, a gyárban felelős tisztségeket betöltő szakemberek jegyzeteiben, és nem ír erről a már említett Balajthy sem az 1836-ban megjelentetett könyvében. Ezt a feltevést az is alátámasztja még, hogy kupolókemence hiányában nem igazán lehetett a legtöbb esetben finom mintázatú öntvények kifogástalan, minden részletének visszaadását biztosító folyékony vasat nyerni. Bidermann 1857-ben kiadott összefoglalásában is 1832-től határozta meg a műöntészet indulását, de megjegyezte, hogy a "durvaöntés" már hatvanéves múltra tekintett vissza Munkácson [8]. Eszerint a díszített kályhák és a háztartási edények, mozsarak, vasalók nem számítottak művészi termékeknek, pedig ismert tény, hogy 1828-ban Munkácsról rendeltek díszes kályhákat József nádor részére [10]. Említettük, hogy 1832-ben Selesztón a régi mellett új nagyolvasztót helyeztek üzembe, mellé egy „finom- és durvaöntödét" is telepítettek kupolókemencével és mintaasztalos-műhellyel. A durvaöntödében gépalkatrészeket, a finomöntödében műöntvényeket öntöttek. Bidermann és Balajthy is felhívja a figyelmet a 10 láb magas kupolókemencére, amelyben 18-20%-os veszteséggel napi 50 mázsa, a műöntvények öntéséhez alkalmas hígfolyós vasat olvasztottak. Balajthy szerint az itt készült öntvények „a berlini vas-öntő műhelyekből kikerültekkel veteké-