Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

A meglepően nagy létszámú bizottságban a bányász-, illetve a kohászszakma minden területe képviselve volt. A szándék szép volt, de feltételezhető, hogy e jeles bizottság a háborús viszonyok miatt sohasem működött, mert ennek nyoma nem volt található [15]. Az iskola alig kétéves nagybányai tartózkodás után az IpM rendeletére, a háborús események miatt, 1944 októberében menekülni kényszerült. A nagy reményeknek vége szakadt! Az iskola a felszerelésének csak töredékét tudta elmenekíteni. Ott maradt az irattár az anyakönyvekkel, okmányokkal, a könyvtár, a szertárak és gyűjtemények, a tablók stb. 1948-ban az IpM részéről Alliquander Ödön bányamérnök, miniszteri tanácsos levélben fordult a javak visszaszolgáltatása érdekében a román utódintézményhez, de süket fülekre talált. A menekülő iskola IV.-es bányásztagozatának átmenetileg a soproni Evangélikus Liceum adott otthont, míg az érettségi előtt álló kohászosztálynak Miskolc, de a többi osztály részére a tanítás szünetelt. A kohásztagozaton a felvételkor szigorítást jelentett, hogy a kétéves üzemi gyakorlaton belül legalább féléves kohászati szakmunkáspraxist kellett igazolni. Az irodai munka nem számított bele, de valamely hazai fémipari szakiskola végbizonyítványa mentesített a kohászati üzemi gyakorlat alól. Az alkalmassági vizsga két részből állt. A képességvizsgának - az általános ismereteken kívül - anyaga volt a polgári iskola négy osztályának számtan, mértan és magyar tananyaga. A gyakorlati vizsgán a kohásztagozatra jelentkezőknek kohászati szakmunkásvizsgát kellett tenniök. Aki ilyennek megfelelő bizonyítvánnyal rendelkezett, annak vizsgát nem kellett letennie. A bányásztagozat tanulói az IpM rendelete értelmében az 1945/46-os tanévet nagy késéssel, csak 1946 márciusában kezdhették meg a soproni Evangélikus Líceumban, míg a kohásztagozat tanulói a Diósgyőri Vasgyár iparostanonc-iskolájában. Szeptemberben a két tagozat a Diósgyőri Vasgyárban ismét egyesült, de a tantestület alaposan megfogyatkozott. A bányásztagozaton csak dr. Boda Antal és Markovich Pál bányamérnökök, a kohásztagozaton dr. Tenk Béla igazgatóhelyettes és dr. Szentiványi Ferenc maradt főfoglalkozású. A tantárgyak zömét a soproni, illetve miskolci középiskolák tanárai és az üzemek mérnökei adták elő óraadókként. Miskolcon a kohásztagozat vezetője dr. Tenk Béla volt. Ez a tagozat is csak 1946 márciusában kezdte meg az 1945/46-os tanévet. A bányásztagozat számára az oktatás idetelepülésük után, 1946. május végén kezdődött. Az egyesült két tagozat igazgatója ismét dr. Boda Antal lett. A tanév egész nyáron át tartott, és augusztus 31-én ért véget. Boda Antal főbányatanácsos igazgatót az IpM 1946. november végén áthelyezte igazgatónak az újpesti