Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

re növekedett, a bányászat és a kohászat oktatása egyaránt négy-négy évfolyamon keresztül folyt. A tananyagot a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) és az Iparügyi Minisztérium (IpM) együttesen határozta meg. Tanulmányaik befejeztével a tanulóknak érettségi vizsgát kellett tenniük, amely a bánya-, kohó- és mélyfúró üzemek tiszti állásainak betöltésére jogosított, és minden olyan állásra, amely középiskolai érettségihez volt kötve. Végre eljutottunk oda, hogy volt kohászati középiskola is hazánkban, bár olyan városban, melynek kohászati ipara nem létezett! Érdekességként megjegyzendő, hogy 1941-ben az iskola diákjai Jó szerencsét! címen újságot adtak ki, amelynek egyik diák főszerkesztője az az eminens tanuló, Stehlik László volt, aki később az OMBKE diósgyőri helyi szervezetének sikeres titkára volt hosszú éveken át. Erdély északi részének visszatérte után az IpM az iskolát 1942. november l-jén Pécsről az ősi bányavárosba, Nagybányára helyezte át. Az itteni iskola épületét még a románok kezdték építeni, amit a magyar kormányzat gyorsan befejeztetett. Mivel az iskolaépület még nem volt kész, először csak a kohásztagozat költözött át, őket a bányászok csak az építkezés befejezése után követték. Az új, korszerűen felszerelt iskolát 1943. március 27-én dr. Varga József iparügyi miniszter képviseletében dr. Telegdy-Róth Károly egyetemi nyilvános rendes tanár, miniszteri tanácsos avatta fel, sok prominens személyiség jelenlétében [10]. Az új épületben a megfelelő számú tantermen kívül helyet talált a 4000 kötetes könyvtár, a megfelelő számú szertár, laboratórium, a jól megvilágított rajzterem, 120 fő részére internátus, 160 tanuló étkezésére szolgáló konyha és étterem. Az iparügyi miniszter igen jeles szakemberekből álló bizottságot nevezett ki 1943-ban a Pech Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúró Ipari Középiskola szakbizottságának tagjaivá: Alliquander Ödön miniszteri tanácsost, Balsay Aladár m. kir. bányaügyi főtanácsost, bányaigazgatót, Bortnyák István m. kir. bányaügyi főtanácsost, vezérigazgatót, Cotel Ernő egyetemi nyilvános rendes (egy. ny. r.) tanárt, Esztó Péter egy. ny. r. tanárt, dr. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsost, vezérigazgatót, Szabolcs Rezső m. kir. bányaügyi főtanácsost, bányaigazgatót, Széki János egy. ny. r. tanárt, dr. Tárczy-Hornoch Antal egy. ny. r. tanárt, Vizer Vilmos m. kir. bányaügyi főtanácsost, vezérigazgatót, Gyulay Zoltán oki. bányamérnököt, Jakóby László oki. fémkohómérnököt, magánmérnököt, az OMBKE szerkesztő titkárát, dr. Káposztás Pál oki. bányamérnököt, vállalati igazgatót, Lukács Lajos oki. bányamérnököt, igazgatót, Szabó Ernő m. kir. bányafőtanácsost, bányaigazgatósági főtanácsost.