Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

36. kép. Bihari-féle kéményes vasaló, 11.828 sz. magyar szabadalom 1898-ból. M: 210-102-95-205, 3 kg. Magángyűjtemény, ctg. 4175 ták át, hogy többletlevegő juthatott az égőtérbe egy felhúzható, s több állásban is rögzíthető rostélyon keresztül [17]. Kéményes vasalók A 19. század második harmadától kampányszerűen kezdtek el foglalkozni a vasalóból távozó égéstermékek problémájával. Sorozatban jelentek meg azok a szabadalmi bejelentések, amelyek például az ún. „kaminokra" vonatkoztak. A kamin (a német Kamin = kémény szóból) tulajdonképpen egy kisméretű gázelvezető csőcsonk volt, amelynek az lett volna a feladata, hogy a felfelé szálló káros gázok irányát megváltoztassa, elterelje, s így a vasalót használó személy közvetlenül ne szívja be azokat. Számos verzió született, de ezek általában csak a kaminkivezetés irányában tértek el egymástól. Az alapvető probléma nem oldódott meg, továbbra is került káros anyag a levegőbe, de mindenesetre a kémény segített valamit a helyzeten. Kétségtelen viszont, hogy a kéményhatásnak köszönhetően a kamin javította a vasaló huzatát, és tökéletesebb égést biztosított. A 19. század végi korai kaminos vasalókon a füstcső elöl helyezkedett el, előre mutatott, vagy oldalra nézett, ez utóbbi esetben általában jobbra. Sokan ebből a jobbkezes-balkezes vasalók kérdésére gondolnak, pedig ennek közvetlenül nem volt szerepe a kéz állására, ill. használatára. Esetleg a fedél nyílásának iránya, ill. a nyitószerkezet jobb vagy bal oldalra tétele befolyásolta a használatot. A gyártók ezt általában egyszerűen azzal hidalták át, hogy középre tették a nyitószerkezetet. Valódi problémává ez a kérdés csak a gőzölős vasalók megjelenésével vált. Érdekes változat volt a szabadalmazott „Villám" vasaló. A szokatlanul magas és nagy vasalótestbe hátulról egy beleillő, felül nyitott szénrekeszt, „fiókot" toltak be, mintegy vasalót a vasalóba. A tűzkosárban gyújtották be és izzították fel a szenet, amelyet aztán parázs állapotban helyeztek be a vasalóba. A vasaló oldalfalain a szellőzőnyílások, a tetején a szeleppel szabályozható kémény helyezkedett el. A tűzkosár fogója levehető volt, így munka közben nem zavarta a vasaló 37. kép. Kéményes öntöttvas vasalók az Öntödei Múzeum gyűjteményéből