Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

52. kép. Fodorvasalók [4] Különleges vasalók Az eddig ismertetett vasalókat tulajdonképpen az alaptípusoknak kell tekintenünk. A vasalók gyűjtői természetesen nem elégednek meg ennyivel, hiszen az egyes alaptípusokon belül is sokféle eltérő részlet teszi izgalmassá a témát. A gyáripar kialakulása előtti egyedi vasalók antikvitásértéke a legmagasabb, különösen akkor, ha a történetéről, a készítés helyéről, módjáról, a tulajdonosáról is tudunk valamit, de a tömegesen gyártott vasalók is sok feltáratlan ismeretet rejtenek. A gyári statisztikákból tudjuk például, hogy az Elekthermax 1961-ben több mint 220 000 darab elektromos vasalót gyártott [27], viszont teljesen hiányosak az ilyen jellegű adatok a 19. századból, pedig számos gyártó próbálta a magyarországi igényeket kielégíteni. Legérdekesebb az alaptípusokba be nem sorolható, különleges vasalók területe, amely nem csak a ruhakészítők, vagy szűkebb értelemben a szabók szakmáját érinti, hanem sok más egyéb szakmát is Az egyes ruhaipari szakmák sajátosságainak megfelelően ugyanis sokféle speciális vasalótípus, céleszköz alakult ki. Nem könnyű ezeket felsorolni. Maradjunk talán a 19. század végi ruházati iparcsoportba sorolt szakmáknál. Ezek: a szabóipar, a fehérnemű és ágynemű gyártása, a férfi és női divatcikkek gyártása, a nap- és esernyőgyártás, a gyapjú- és nemezkalapok gyártása, a szalmakalapok gyártása, a művirággyártás és a gőzmosóipar. Mindegyik szakma valamilyen módon használt simító- vagy vasalóeszközt, és ezek az eszközök adott esetben nem biztos, hogy hasonlítanak a mai fogalmaink szerinti vasalóhoz. Nézzünk meg ezekből néhányat. A fodorvasaló, mellyel nagy-nagy műgonddal és időráfordítással a már említett körgallérokat vasalták, inkább a hajsütővasra, mint vasalóra emlékeztető tárgy. Általában egy csövecske vagy tömör vasrúd, melyet felhevítenek, és hosszú nyelénél fogva vasalnak vele. A szerszám alkalmatlan arra, hogy egyszerű vasalóalátétre tegyék, ezért hozzá illeszkedő állványon tartják. Az állványon a vasalóprofilt befogadó tartó van, általában csőszerű kialakításban. Nem is egyszerű az azonosításuk, hiszen sok más egyéb célszerszámról is szó lehet. A 16. századtól készítettek ilyen eszközöket, és talán a korabeli olasz ruházat nyomán nevezik - különösen Angliában - olasz vasalónak (Italian Iron). A fodorvasalóval nem 53. kép. Viaszvirágot formázó vasalószerszámok. Magángyűjtemény, N.T.