Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

50. kép. Magyarországon 1913-tól rendszeresen hirdetik az elekt­romos, vagy ahogyan akkor nevezték, a „villanyos" vasalót katalógusokban. Egyenárammal (korabeli szóhasználat sze­rint „egyforma" árammal) és váltakozó árammal egyaránt működtek. 240-600 watt teljesítményük elegendő volt ah­hoz, hogy az 1,5-4 kg-os, 140-210 mm hosszú vasalókat hőn tartsa, sőt esetleg az anyagot elégesse. Áruk 1903-ban 9-11,30 korona volt [21, 27]. 1920-ban Budapesten megalapítják a Magyar Elekther­max R.T.-t. Már az első katalógusukban is szerepelnek elekt­romos vasalók. A V5 jelű vasalóba a gyár különleges fűtőtes­tet épített be, amely két vékony azbesztlemez közötti ellen­álláshuzalból állt. A vasaló íves fafogantyúja még a hagyomá­nyos vasalókat idézi, de a fűtés módja a legkorszerűbb volt. A V7 típusú útivasaló nagy karriert futott be, 1950-ig gyártot­ták. Ügyes kialakítása folytán a vasaláson kívül főzőlapként és hajsütő vas melegítésére is használható volt [27, 28]. A húszas évek közepétől a további fejlesztések közép­pontjában a vasaló hőmérséklet-szabályozása állt, mert a va­salók gyakran túlhevültek és sokszor elégették a textíliát. 1925-től a német vasalókba már bimetált (ikerfémes hőmér­séklet-szabályozót) építettek be, mely a beállított hőmérsék­letet jól tudta tartani. John A. Spenzer amerikai feltalálónak ez az ötlet sok pénzt hozott. A szerkezetet „gondolkodó" va­salóként hirdették, hiszen a beállított hőmérséklet elérésekor automatikusan kikapcsolt, majd kisebb hőmérsékletnél be­kapcsolt. A legnagyszerűbb találmány a gőzölős elektromos vasaló volt, amely 1926 körül jelent meg a piacon. Előzménye az volt, hogy 1905-ben Georg Müller és Hans Elsaesser augs­burgi lakosok gőzölős vasalót szabadalmaztattak [27], Miután a vasalási paraméterek (nedvesség, hő, nyomás) mindegyi­két sikerült egyetlen célszerű szerkezetben, kis méretben biztosítani, így végeredményben a vasaló fejlesztése befeje­ződött. Legalábbis egy időre. Magyarországon az 19030-40-es években tudomásunk szerint a 2. táblázatban feltüntetett cégek gyártottak villamos vasalókat. 1949-65 között a budapesti Fémfeldolgozó Kisipari Szö­vetkezet gyártott vasalókat. Az Elekthermax a 70-es években hagyta abba a vasalók gyártását. Jelenleg egyedül a Szarvasi Vas- Fémipari Részvénytársa­ság készít elektromos vasalókat, természetesen korszerű, hőmérséklet-szabályozós és gőzölős kivitelben is. 1967-ben kezdődött a gyártás, 36 000 db villanyvasalót gyártottak, 1970-re ez a szám 168 000-re nőtt. A kezdeti időszakból származó vasalóik nagyon hasonlato­sak a Fémfeldolgozó addig gyártott termékeihez. Valószínű­leg a pesti kisipari szövetkezet átadta a gyártási jogot a szar­vasi szövetkezetnek [36]. Jelen munkánkban a villanyvasalók fejlesztésének csak a legrégebbi, kezdeti megoldásaira tekintettünk ki, mert az utóbbi 20-30 évben történt fejlesztések taglalása e kiadvány korlátait meghaladja.

Next

/
Thumbnails
Contents