Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

lentette, s gyakorlatilag érintetlenül hagyta a törzsgyári termelést. Ezt bizonyítja az 1875. évi vagyonleltár is, amely a 10 évvel előttitől alig tért el, s 6 kupolókemencét, 5 különféle szelelőt (fújtatót), 2 homokmalmot, 14 szárítókemencét, 1 fémolvasztó kemencét, 1 kokszemelő készüléket, 18 emelőcsigát és 5 darut tartalmazott. Az 1880-as évek elején óriási mértékű fejlődés indult meg, a hagyományos vasöntő és gépgyártó kapacitás mellett fellendült a vagongyártás és a villamosgépgyártás. A vasöntő tevékenység továbbra is a Ganz-Mechwart-féle alapokra támaszkodva folyt. Színhelye még mindig a régi Kórház, most már Ganz utcai üzem, s gépei, berendezései is jórészt azok, melyeket az 1859-67 közötti nagyarányú korszerűsítés alkalmával telepítettek. Az öntöde, amely építészeti célokra szolgáló öntvényeket, gépöntvényeket, malomhengereket, csöveket, vasúti kéregöntvényeket és időszakosan tüzérségi lövedékeket gyártott, a törzsgyár legnagyobb osztálya volt, elfoglalta a telep nagyobb felét. A terület vezetője Gulden Gyula volt. Az 1890-es évekre az öntöde vesztett ugyan jelentőségéből, de továbbra is fontos szerepet kapott. Egyre kevesebb építészeti öntvény kellett, ezt azonban pótolni lehetett a gépgyárnak való beszállítással. Továbbra is megmaradtak a vasúti kéregöntvények, és megjelent egy új profil, az öntött gáz- és vízvezetéki csövek gyártása- 1896-ban aztán hírét vették, hogy Amerikában egy P. H. Griffin nevű mérnök a vasúti kerekek gyártásának új és tökéletesebb módját találta fel. Mechwart és Gulden azonnal felismerte a veszélyt, s amikor Griffin európai útja során felajánlotta találmánya gyártási jogát, rövid gondolkodás után megvették. Gulden utazott ki Amerikába a New York Car Wheel Works buffalói üzemébe a technológia és a berendezések tanulmányozására. Hazatérte után előterjesztése alapján az igazgatóság véglegesítette a szerződést, és megindult az új üzem kialakítása. Nézzük, mit ír Gulden a kupolókemencékről [52]: „A kupolókemence... külső átmérője... kb. 1,89 m, amíg a belső mérete kb. 1,250 m 0, tehát lényegesen nagyobb, mint a mienk. Á levegő (szél) egy gömbölyű csőben a kemenceköpenyen kívül van vezetve és 6 db leágazódarabbal 6 • keresztmetszetű nyíláson van bevezetve a kemence belsejébe... A kupolókemence magassága körülbelül a duplája a miénknek. Állandóan egy kemence van csak üzemben. A nagy átmérő következtében a kemence nagyon gyorsan olvaszt és óránként kb. 6000 kg folyékony vasat szolgáltat... A kiégett helyek javítása a kupolóban - amely naponta előfordul -, igen kis veszteséget okoz, mivel a tűzálló anyag kiváló minőségű. A fúvatólevegőt, ellentétben a mienkkel, csekély változású