Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

A kísérlet fényesen sikerült, Kossuth figyelmét is felkeltette. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Ganz rövidesen önállósította magát, s a Királyhegy (ma Bem József) utcában vásárolt telken hozzálátott saját öntödéje megszervezéséhez. Az 1845-ben alapított öntöde első berendezését egy tégely kemence és néhány nélkülözhetetlen szerszám alkotta. A kezdeti nehézségek után azonban igen rövid időn belül megindult a fejlődés, Ganz májusban már újabb ingatlant vásárolt, és üzemét egy kupolókemence felépítésével bővítette, amelyből hetente háromszor öntöttek. A kupoló az öntöde központi berendezése volt. Levegőszállító berendezése emberi erővel működött, szabad idejükben a közelben levő budai helyőrség katonái hajtották csekély díjazás ellenében. Az 1848/49-es szabadságharcig jelentős fejlődésen ment át az öntöde, évi termelése elérte a 480 tonnát. Az azt követő abszolutizmus időszaka viszont nem kedvezett az ipar fejlődésének, így Ganz öntödéjének sem. Az 1854-es iparkamarai jelentés nem tartalmazott változást az 1848-as állapotokhoz képest. Ezt követően azonban, a szabadalmaztatott kéregöntésű vasúti kerekek és a vágányok keresztezésénél használt szívcsúcsok gyártásának rohamos felfutásával alapvetően megváltozott a helyzet. 1857-ben már évi 1714 tonnát termeltek a két kupolóval, két tégelykemencével, két ventilátorral, négy daruval és két csörlővel felszerelt öntödében. Rá tíz évre, 1867-ben az öntöde már csak egy egység volt az öt közül. Öt kupolókemencével, hét szárítókemencével, egy tégelykemencével, két fújtatóval, kilenc emelődaruval, egy homokőrlő malommal és egy teherfelvonóval felszerelve 7368 tonna öntvényt gyártottak. A vázolt fejlődéshez terjeszkedni kellett a gyártelepnek. Új telkeket vásároltak, nagyszabású átépítéseket hajtottak végre, s felépítették az új nagy öntödét, amely az egykorú vélemények szerint a legnevesebb külföldi öntödékkel is felvette a versenyt [51]. Ganz 1867-ben tragikus körülmények között meghalt. A gyár azonban, főként a Ganz szerepét átvevő Mechwart Andrásnak köszönhetően, tovább fejlődött. Ezt a fejlődést csak lassítani tudták a következő évek válságai. A gyár, külföldi szállításainak köszönhetően, az 1869. évi gazdasági válságot alig, az 1873-76. évit már megérezte. Felkészült, invenciózus vezetőinek köszönhetően a pangás évei viszont egyben a felkészülés évei is voltak. A részvénytársasággá alakult vállalat felvásárolta Budapest egyik legnagyobb akkori vállalatát, az Első Magyar Vagongyár Rt.-t. Ettől kezdve a régi üzem neve törzsgyár lett, amit meg is tartott egészen a bezárásáig. A terjeszkedés új üzletágak meghonosítását is je-