Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)
csatornában, de a kemencén kívül égették el. Az égetőcsatornából a kupoló aknájába csak az égéstermékek jutottak. Az égetőcsatornák a fúvósík felett 600 mm-re, az alapkoksz magasságának kb. kétharmadánál csatlakoztak a kemencetesthez. A kupolót az összes szükséges műszerrel és biztonsági berendezéssel felszerelték. Egyéves hideg szeles üzem után a kupolóra egyenáramú, sugárzó kéményrekuperátort építettek. Ennek tervezésekor figyelembe vették, hogy a póttüzelés következtében csökkentett adagkoksz miatt kisebb lesz a torokgáz szén-monoxid-tartalma, ezért a rekuperátor alá három földgázégőt építettek be. A földgázégők működtetésével 400 °C körüli szélhőmérséklet tartósan biztosítható volt. Automatika gondoskodott arról, hogy a fúvószél hőmérsékletének növekedésével sorra kikapcsolják a földgázégőket a rekuperátor túlhevülésének és megrongálódásának elkerülésére. A kupolókemencék metallurgiai vizsgálatát a VASKÚT szakemberei végezték el [31]. A kísérletek legszembetűnőbb eredménye az volt, hogy 6-8% adagkoksz és mintegy 25-30 m 3 /(t vas) földgáz mellett, ami az adagkoksszal bevitt hőtartalom kb. 40%-a, 49%-kal nőtt az olvasztási teljesítmény, és az adagkoksz csökkentése miatt 42,8%-kal csökkent a kokszfelhasználás. A csapolási hőmérséklet csökkenése átlagban 37 °C volt. Földgázpóttüzelés hatására valamivel nagyobb leégést és figyelemre méltó, nyilván a kis kokszfelhasználásból adódó kéntartalom-csökkenést tapasztaltak. A folyékony vas öntészeti és mechanikai tulajdonságai érdemben nem változtak. Úgy látszik, hogy a kísérletek eredményei nem voltak meggyőzőek, vagy más gondok is adódtak az üzemeltetés során, mert a következőkben csak 1967-ben és 1968-ban helyeztek üzembe egy-egy földgáz-póttüzelésű kupolókemencét az LKM-ben a TÜKI kísérletei és a KGMTI tervei alapján [32]. A kupolók fúvósíkátmérője 800 mm, aknaátmérője 1100 mm, hasznos magassága 4880 mm volt. A fúvólevegő bevezetésére szolgáló fúvókák síkja és a földgáz elégetésére szolgáló égetőcsatorna síkja között 600 mm volt a távolság. A kisebb-nagyobb gonddal járó beüzemelés után a fajlagos olvasztási teljesítmény 65%-kal, a csapolási hőmérséklet - a nagykanizsai kupolónál mérttel szemben - átlagban 40 °Ckal nőtt. Az összes kokszfogyasztás 6%-kal csökkent úgy, hogy a földgázfogyasztás átlagban 36,3 m 3 /(t vas)-ra adódott. Az üzemeltetés során a legnagyobb problémát az jelentette, hogy az égetőcsatorna (19. ábra) csatlakozásának környezetében a nagy hőigénybevétel miatt gyakran megrongálódott a tűzálló bélés és a páncélzat. Mindemellett a kupoló kezelése nagyobb figyelmet igényelt az olvasztároktól.
