Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

Vasöntöde és Gépgyár-m változtatták, s használta gyártmányain ettől kezdve a GÁV betűnevet. A gyár termelése az 1950-es évek első felében is még mindig az öntödén alapult, amely azonban ekkora már olyannyira korszerűetlen volt, hogy pl. egy bizonyos munkadarab öntése a gyárban 2.100 percet vett igénybe, ugyanezt Diósgyőrben mindössze 106 perc alatt végezték el. Nagy gondot jelentett és ez az üzem következő évtizedeit is végigkísérte -, hogy mind a gyárban, mind az öntödében egy időben folyt egyedi, sorozat- és tömeggyártás. Az öntödék alacsony műszaki színvonalon állottak, túlzsúfoltak, korszerűtlenek, egészségtelenek voltak, a nyugodt és pontos munka akadályokba ütközött és - az életveszélyesség határát súrolóan - balesetveszélyessé vált. Az államosítást követően - a politikai szándéknak is megfelelően - gyorsan növekedett az öntöde termelése, és két esztendő múlva már a második világháború alatti legnagyobb termelést is felülmúlta: 1949-ben 4 405, 1950-ben 6 862 és 1951-ben már 7 557 tonna volt az éves termelés. Az öntödék termelése és még inkább a kiszolgálásuk már jelentősen elmaradt az igényektől. A nagy selejt mellett gyakoriak voltak a különféle okokra visszavezethető üzemzavarok, amin csak rontott a gyenge munkaerő-ellátottság, a szervezetlenség következtében a gyáron belüli öntödei előretartás hiánya. Az állapotokat tovább zilálta, hogy 1953 júniusát követően olyan közszükségleti cikkek (háztartási húsdarálók százezres éves darabszámban, egyszerű mezőgaz- Trágyalészivattyú, dasági eszközök és gépek részegységei) 1950-es évek eleje A városligeti Millenniumi híd 1949-ben újraöntött kandelábere (Fotó: Oberländer Sándor)