Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

gyártását kellett felvenni, amilyeneket korábban az öntöde soha nem gyártott, és erre nem is veit felkészülve. 1955-ben pedig átprofilírozás címén az öntöde egyik leghagyományosabb gyártmányát, az éves szinten 4 000 tonnás kokillagyártást kellett Sztálinvárosnak átadni. Az ebben az évben történt jelentősebb öntödei fejlesztések során •átalakították a kupolókemencéket, áttértek a rázógépeken történő formázásra, a pneumatikus és vibrációs rendszerű kirámolásra s nem utolsósorban egy öntősoron - a féktuskógyártás növelése érdekében - a konvejoros öntésre. Az ettől várható eredményeket azonban jelentősen lerontotta, hogy sokszázféle öntést rendkívül rossz üzemi körülmények között kellett végezni, hogy az öntödei selejt 20-25%-os volt a nem megfelelő nyers- és segédanyagok, a deformálódott és törött formaszekrények, s nem utolsósorban a technológiai fegyelem be nem tartása miatt. 1960-ban a gyártmány összetétel a következő volt: Gyártmány tonna % féktuskó 3 789 43,7 armatúra öntvények 2580 29,8 háztartási húsgépek 248 2,9 szigetelők 170 2,0 egyéb szürkeöntvény 1642 19,0 temperöntvény 228 2,6 Átmeneti változások az 1960-as évek elején történtek, elsősorban is a húsdarálók, majd az ekkortól gyártott ipari húsgépek nagy sorozatokban előállított egységeinek szervezettebb öntése révén. Az öntödei termékösszetétel ettől függetlenül a sok régi és nem túlzottan nagy felkészültséget megkívánó termék miatt is rendkívül korszerűtlen volt, minőségi változtatást alig igényelt, konzerválta az ekkora már alaposan elavult állapotokat. A termelés növekedése kizárólag a többletmunkának, a nagyarányú élőmunka-ráfordításnak, semmint a műszaki fejlesztésnek volt köszönhető. Kísérletek folytak viszont a nagy mennyiségben gyártott Zsolnay-szigetelőharangok héjformázásával és kokillaöntésével, a vasúti féktuskók folyamatos öntésével, a nagy pontosságot igénylő alkatrészek magjainak vízüveges, ül. cementformázásával. Az 1960-as évek elejének nagy vállalati átszervezései a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárat sem kerülték el, és 1964. január l-jén Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat (ÉBGV) néven összevonták a győri korábban öntödével is rendelkezett - Kisalföldi Gépgyárral és a pécsi az összevonáskor még öntödével is rendelkező - Sopiana Gépgyárral. A kényszerházasság révén kialakított konstrukció gyengeségei azonnal