Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

és fémminták készítése; présmunkák és még a legvegyesebb további gyártmányok és bérmunkák [38]. Az 1947-es választásokon győztes baloldali pártok diktálta radikális államosítási hullám a vállalatot sem kerülhette el, s a száz munkavállalónál többet foglalkoztató ipari vállalatok között vették állami tulajdonba 1948. március 25-én. A vállalat történetében éles határvonalat jelentő államosítással a cég, a vállalat tulajdonviszonyaiban gyökeres változás történt, s addigi 86 éves történetének alig 28 esztendőnyi részvénytársasági korszaka, vele együtt azonban a 86 évnyi, lényegében családi tulajdonformája szűnt meg. Állami vállalatban 1948-1987 Az államosított vállalkozást 1949-ben átszervezték, és Vasöntöde és Gépgyár néven nemzeti vállalattá alakították. (39) A profilváltásokkal is járó átszervezés során a kályhaértékesítést és a kályharaktárt megszüntették, bár rövid ideig még gyártották az összes kályhaféleséget a gyárra kirótt közszükségleticikk-gyártás keretein belül. Az öntöde legfontosabb termékei ekkor a jóvátételre is gyártott Koller-rendszerű gázgenerátorok tányérjai és különféle elemei, a korábban is gyártott vasút-felszerelési cikkek, csővezetékek és csőkapcsolók, a Nehézipari Központ vállalatai részére kokillák, valamint egyre növekvő mennyiségében saját felhasználású öntvények a vállalat jelentősen megnövekedett gépgyártása részére. 1949-ben a gyár öntödéje állította helyre a második világháborúban lerombolt Lánchíd 44 díszes lámpaoszlopát és kandeláberét (az újraöntés során az egykori kovácsolt díszítések helyett szürkevasból öntötték a mintázatot is), valamint a Városligeti-tó hídjának lámpatesteit. Ezt követően, 1950-től a vállalat a hazai gazdaság centralizált, zárt, utasításos rendszerében, önállóságának minimálisra zsugorodásával, a piaci mechanizmusok kikapcsolásával, a központilag előirt tervek és mutatók teljesítésére való törekvésével azt az utat járta az elkövetkező évtizedekben, ami a hazai gazdaságban és iparban, nem utolsósorban a nehéziparban, a vas- és gépgyártásban általánosan követett volt. A hazai vas- és gépipar középmezőnyéhez tartozó Vasöntöde és Gépgyár N. V. csakis ezen az úton járhatott. Személyre szabott változás szinte csak az volt, hogy 1953. július 29-én a gyár nevét hivatalosan is „Gábor Áron"