Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

A malmászat százados titkai

2. ábra. A Pesti József Hengermalom, a kép jobb oldalán látható a kupolókemence kéménye emberhiánytól eltekintve - a részvényesek kötelesek voltak idegen műszaki vezetőt és idegen munkásokat alkalmazni. Sándor Vilmos [113,339. old.] is idézi a vállalati alapszabálynak azt a cikkelyét, mely szerint a malomberendezés mindenki előtt titok volt, csak a választmány egy kijelölt tagja nézhette meg azt, esküvel kötelezve magát a titoktartásra. /. Storck és W. D. Teague amerikai technikatörténészek szerint [15, 226-227. old.] a 19. század dereka táján az egyik hengermalom a másik után tönkrement, mert mind az üzemeltetés, mind a tartalék alkatrészek drágák voltak. A hengerszékeket tehát kénytelenek voltak mellőzni és visszatértek az őrlőkövekhez. Mindez nemcsak Nyugat-Európára volt jellemző, hasonló eset történt idehaza is. Maier György, az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. üzemvezetője, a Pesti József Hengermalom üzembe helyezésének 100. évfordulója alkalmából 1941. december 14-én tartott ünnepségen egyebek mellett a következőket mondta [56,12.old.]: „A [Pesti József Hengermalom] vállalatnak ezt a gyors konszolidálódását a hengereken való őrlés előnyeivel - amelyek akkor még nem érvényesülhettek teljes mértékben - egyedül nem magyarázhatjuk meg. Legjobb bizonyíték erre az 1843-ban alakult Debreceni „István" Gőzmalom esete. Ez volt a második magyar malom, melyet hengerszékekkel rendeztek be, de tulajdonosai néhány évi sok bajjal járó kísérletezés után kedvüket vesztve visszatértek a köveken való őrlés-