Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)
ri lakónegyed épületeiben, de főleg a Nagykörúttól a Belváros irányába eső területen találunk Budapesten. A vidékiek közül Szegeden a Schaeffer-ház lépcsőházának kapuja, a Kárász-ház Klauzál téri főhomlokzatának palmettás és lantmotívumos erkélykorlátja és a Dömötör-templom Mária-kápolnájának - ma a Móra Ferenc Múzeumban őrzött - ajtaja emelkedik ki a korabeli vasművesség átlagából. A historizáló eklektika vasművessége A XIX. század közepén, a romantika művészeti korszakában a kovácsoltvas-művesség csaknem teljes egészében háttérbe szorul, színvonala mélypontra zuhan, helyét a gyári öntöttvas rács veszi át, a kortárs vasművesekre csupán a gyári elemek összeszerelésének - önálló elgondolást nem igénylő - mechanikus feladata jut. A hébe-hóba függőfolyosókra helyezett egyszerű kovácsoltvas szerkezetek még a klasszicizmus gyakran kevés ötletességet is nélkülöző rácsainak színvonalát sem éri el. A művészi kovácsolás agóniája egész Európára kiterjed. Az 1870-es évek végére a romanticizmust követő historizmus idején a korábban mélyre zuhant kovácsoltvas-művesség új erőre kap és olyan virágzását éli át, mint a barokk-rokokó művészeti korszakban. A kovácsoltvas szerkezetek az épületeken ismét jelentős szerephez jutnak, az architektúra hangsúlyos részeivé válnak. Alkalmazási területük ugyanúgy széleskörűvé válik, miképpen a 18. században. A díszítésben is utánozni igyekeznek a nagy barokk mestereket, és nemcsak formában, de technikában is őket követik. Felélesztik ugyanis e művességből a már korábban a 19. század elején kirekedt tűzi kovácsolást, s a vas faragását is új életre keltik. Ennek ellenére nem érik el a 18. század vasműves kultúrájának szintjét, az alkotások nívójukban alatta maradnak az egri vagy a fertődi kapuknak. A települések népességének rohamos szaporodásával fellendül a lakásépítkezés, a kovácsoltvas munkák iránti felfokozott keresletet kézimunkával már nem lehet kielégíteni. Az ornamenseket gépi préseléssel, nagy tömegben gyárak állítják elő, amelyekkel kézműves látszatot kívánnak kelteni, valójában banális értéktelen tömegtermékeket gyártanak. Igaztalan lenne azonban a historizáló vasművességben pusztán azokat a csüggesztően sivár tömegmunkákat látnunk, amelyek a bérházak vas anyagú szerkezeteinek tekintélyes részére jellemzők. A házak a korábban letűnt történelmi stílusok formáiban épülnek, a „palazzo" homlokzatú magán- és bérpalotákhoz, de az igényesebb bérházakhoz is