Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

díszes rács „dukál". Ez a felfogás eluralkodik az egész kontinensen és Európa a „neo" formavilág peremén imbolyog. A 19. század utolsó harmadára hazánkban is felnő a művészi kovácsolást magas fokon művelő gárda, egy olyan csapat, melynek tagjai vándorúton sajátítják el a szakma fortélyait, a stílusok alaktanát jól ismerik, valamennyi stílust egyforma kedvvel művelik, mintegy felmondják a művészettörténeti leckét. Egyes ítészek a historizáló eklektikát még ma is művészietlennek tekintik. Azzal az indokkal kiáltják ki vétkesnek, hogy a régi stílusokat másolja, formavilágukat szajkó módjára ismételgeti. A gyenge teljesítményt nyújtó iparosok révén ez a fitymáló viszonyulás gyakran helytállónak is látszik, ugyanis a logikátlan szedett-vedett rossz eklektika ellenérzést kelt, ám a művészi invencióval felruházott mesterek hihetetlenül bő változattal válogatnak az előző korok művészetéből és hoznak létre valami sajátosan újat, mert a korábbi formákhoz a maguk artisztikumából, szellemiségükből és környező világukból annyit tesznek hozzá, művészileg is olyan választékosan idézik fel, hogy úgyszólván újat alkotnak. Műveikben a historizáló vasművesség pirkadásakor a történelmi stílusok vonulatából a reneszánsz formaképzés kapja az elsőbbséget, ezt a barokk ornamentika követi, majd a klasszicizáló késő barokk díszítőmód válik uralkodóvá, pontosan megismételve ezzel az egyetemes művészettörténeti fejlődést. A gazdag képzeletvilágú mesterek kalapácsa nyomán formálódott alkotások legismertebb mestere Jungfer Gyula (1841-1908). Műveinek száma meghaladja a több százat, ha iparművészeti használati tárgyait is számba vesszük a több ezret is túllépi. Az 1860-as évek végén, de még a 70-es évek elején is az épületek díszes vasszerkezeteit még öntöttvasból tervezték, ezt választotta Ybl is a Várkert kerítésének anyagául. ]ungfer azonban öntési áron vállalja ezeket és készíti el kovácsolt vasból és e munkájával szerez ismét polgárjogot a hazai művészi kovácsoltvas-művességnek. E művészi ipar hazai újjáéledését, ismételt fellendülését e kerítés elkészültétől számíthatjuk, Jungfert pedig a megújuló magyar művészi kovácsolás vezéralakjaként tisztelhetjük. Szerteágazó munkásságának csak nagy vonásokban való bemutatására nyújtanak lehetőséget kereteink. A reneszánsz formavilágát tükröző művei közül az egykori Magyar Országos Bank Nádor utcai palotájának (ma a Belügyminisztérium) kapuja, a Régi Műcsarnok lépcsőelzáró rácsa, a MÁV Nyugdíjpénztár épületének Kodály köröndre néző kertkapuja, a Keleti pályaudvar monumentális kapuzata, Emmer Károly Bem rakparti- és az egykori Technológiai Iparmúzeum József körúti palotájának rácskapuja érdemel különös