Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

kildei katedrális IV. Keresztély sírkápolnájának rácsa, a Frederiksborg kastély pompás ablakrácsa a 17. század elejéről archiválisan is igazolható művei. Lengyelországban a reneszánsz korai szakaszában az itáliai formáké a primátus, később a német szellem előtérbe nyomulását figyelhetjük meg. Fő művészeti központ Gdansk, de a vasművességben Poznan és Wroclaw jár az élen, délen pedig Krakkó a centrum. Ezekben a városokban szárnyalt a művészi kovácsolás a legmagasabbra, a varázslatos vasműves emlékek sorát őrzik ma is, innen sugárzott ki más települések felé és egymásra halmozódva sorjáznak a jeles munkák. Alkotások sorával bizonyítottnak látszik, hogy a magyarországi kovácsoltvas-művességben elsősorban a német hatás mutatkozik, de a firenzei kapcsolatok révén az itáliai vasművesség hatása is megfigyelhető. A polgári építészetben a művesség szemrevaló emléke a lőcsei (Levoca, Szlovákia) főtér több épületének folyosórácsa. Különösen a volt Thurzó- és az egykori Spillenberg-ház rácsain ismerhetők fel a német földön alkalmazott formák, bár az európai nívóhoz nemigen mérhetők. A budapesti Iparművészeti Múzeum kis méretű, 17. századi, négyzet alakú, egyetlen spirális indamenetből álló rácsszerkezete sok hasonlóságot mutat a regensburgi kastélytemplom egykori sírkápolnájának 1718ból származó rácsával, mégsem kell okvetlenül német vagy - horribile dictu - azonos mestert feltételeznünk, elvégre alapvonásokban honi mestereink sem vonhatták ki magukat a vasművesség általános európai fejlődéséből. Az itáliai hatás befogadásáról ad bizonyságot a bártfai Máger- vagy Serédi-kápolna rácsa, a lőcsei Szent Jakab-templom külső oldalán álló Golgota rács alsó része, s bár ez utóbbinál az oromzat német hatású, ennek ellenére a két variáció szimbiózisban van. Az itáliai és a német áramlat olvasható le a brassói (Bra§ov, Románia) Fekete-templom keresztelőmedencéjének rácsáról. A barokk vasművesség A kovácsoltvas-művesség igazi fénykorát a 17-18. században a barokk és rokokó időszakában éli. A barokk vasművesség fő motívuma a C- és S-forma, a vaskos levél és általában a lombozat. A csigavonal jellegzetesen túldíszített. Az ornamentika gazdagítására jobbára a természethű leveleket, virágdíszeket, főleg csokrokat, majd később, a stílus hanyatlása-