Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

kor a füzéreket alkalmazzák. Gyakori motívum még a bőségszaru, a pálmalegyező, a rozetta, olykor a kosszarvformába csavarodó csiga. A kastély és palotaépítkezésekkel fellendült vasművesség révén e műfajban Franciaország ragadja magához a vezető szerepet. Frankföldön a barokk vasművesség ígéretes nyitánya a Maison-sur-Seine Jean Marót tervei szerint készült két antikizáló vaskapu (ma a Louvre-ban láthatók). Már e korai munkán is megfigyelhető a németek által szellemesen meghatározott Laub und Bandelwerk (lomb és szalagdísz) formavilága, mely annyira jellemző a barokk ornamentikájára. A művészi kovácsolás korai francia barokk díszítményének jellegét, a klasszikus hatások érvényesülését mutatja a versailles-i kastély Gabriel Luchet által 1678-ban kovácsolt kapuja. Versailles nyomán a főrangúak kastélyai rendre épülnek, a vasművesek valósággal ontják a nagy mesterségbeli tudást tanúsító rácsok garmadáját. A kapuk architektúrává növekednek, már-már rivalizálnak a fényűző kastélyok építészeti kvalitásaival. Az angers-i botanikus kert, valamint Dampierre, Ornay-la Ville, Oisilly, Rosny és még sok más kastély kapuzata jól mutatja a francia barokk jellegzetes megjelenését, a kovácsoltvas pillérekkel közrefogott kapuszárnyakat, a golyvázódó főpárkányt és a gyakran címerekkel koronázott oromzatot. Német földön és a hatása alatt álló területeken azonban a barokk vasművesség indulása és igazi fellendülésének kezdete az előző stílus formai variációjával megy végbe. A 17. században még igazi virágzásban van a reneszánsz spirálinda, és a 18. század 30-as 40-es éveiben is előfordul, bizonyítva e formavilág anakronisztikusán hosszantartó divatját. Ám némi változás mégis csak van, ez azonban az alapformát lényegében nem módosítja, mert az egymásba szövődő kacsok a szerkezet látványának meghatározó jelleget kölcsönöznek. A csigák sora ugyan megritkul, az átbújtatás is gyérebbé válik, eltűnik a sziluettkép és az orsóvirág, a spirálornamentikát ellenben dús, tördelt szélű, harmadik dimenzióba lendülő levelek, gyakorta virágok kísérik. Az emlékanyag mennyiségét még megbecsülni is nehéz, a kiemelkedő értékűek nagy száma puszta felsorolásukat sem teszi lehetővé, ám erős szelektálással néhány jellemző alkotás megnevezése elengedhetetlen, így: Meersburg am Bodensee kastélyának lépcsőfeljáró ajtaja, az inntali kolostor előtérrácsa, valamint a „Prelátus lépcső" rácsa, mindkettő Bernhard Bachnetzer műve a 18. század elejéről. Cseh területen a Svetá Horán emelkedő templom Mnischek-kápolnájának ajtaja 1704-ből, Paul Grafneter munkája, és a prágai Szt. Miklós-templom empórájának 1730 körüli évekből származó rácsa. Lengyelországban is sokáig él a tördelt szélű leveles spirálrács, ilyen pl.a wroclawi katedrális Szt. Erzsébet-ká-