Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

7. kép. Augsburg, a Fugger-síremlék rácsa, 1588 mentikába helyezett bibliai jelenettel koronázott, remek plaszticitású aranyozott szentélyrács, a spanyol kovácsművészet nagymestere, a lai­kus testvér, Francisco de Salamanca és a neves cuenzai mester Sancho Munoz közös műve Ezen kívül még számtalan templomi rács bizonyít­ja, hogy a spanyolok ez időben a kovácsoltvas-művesség magas szín­vonalán állottak. Az itáliai reneszánsz rácsok a négykaréjos mérművekből szerveződ­nek. Motívumuk gyakran még az egymás fölé helyezett C- és S-formá­val alakuló, szövetszerű szerkezet, mely északon az Alpok vidékéig ter­jed. A felső- és közép-itáliai rács tipikus formáját a velencei Scuola di S. Giorgo Degli Schiavoni mutatja és a velencei rácsok csoportjának jeles műve még a bolognai Palazzo Bevilacqua erkélyrácsa. Az Appennin-fél­szigeten munkálkodó vasművesek által tipikussá fejlesztett legyezősze­rű felülvilágító rácsok és az olykor mérműves dísszel ékített alkotások az észak-itáliai vasművesség egyik jellemzőjét, a gótikus ornamentika hosszan tartó jelenlétét igazolják. E műfaj jeles példái különösen a 16. századi luccai épületeken fordulnak elő.

Next

/
Thumbnails
Contents