Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

A fentiekből kitűnően e művészeti korszakban a művészi kovácso­lása munkák a templom, a hit, a kegyességi élet szolgálatában születtek és a kor mesterei úgyszólván teljes egészében az egyházi igények kielé­gítésén fáradoztak. A gótikus vasmüvesség A gótika hajnalán az ajtópántok csigás-indás végződését a liliomos, - en­nek legkorábbi honi emléke az alsóruzsbachi (Nizné Ruzbachy, Szlová­kia) templom ajtaján található, - majd e korszak fénykorában a rozettás záródás váltja fel. A csiga elhagyja csavarvonalszerű alakzatát és helyé­be mértani formák lépnek Ennek sajátos magyarországi emlékanyaga az északi országrészen az eperjesi (Preáov, Szlovákia) templom toronylép­csőjének ajtajára, a lőcsei (Levoca, Szlovákia) Szt. Jakab-templom kapu­jára és a felkai (Velká, Szlová­kia) templom sekrestyeajtajára készült ilyen pánt. Erdélyben (a mai Románia területén) a ke­resdi (Cri§), az almakeréki (Má­lámcrav), a nagydisznódi (Cis­nadie), a nagylupsai (Lupsa), a nagyszebeni (Sibiu) templom ajtajának vasalása követi e for­mát. Említést érdemel, hogy a gótikus ajtóvasalás alakjában formát nyert az a pogány és a keresztény hiedelemvilágból egyaránt levezethető ábrázolás is, mely a znióváraljai (Klástor pod Zniovom, Szlovákia) r. k. plébániatemplom 14. századi sekrestyeajtaját erősíti. Az ajtó­lapot két diagonálisan elhelye­zett, egymást metsző pánt fogja össze, közeit a pogány kultikus eredetű életfaszerű motívum 2. kép. Az alsóruzsbachi templom ágai hálózzák be. Az életfa ág­vasalt ajtaja, 24. század gá formált pántjainak sűrűsége

Next

/
Thumbnails
Contents