Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

már 15-ére el is készült, melynek lényege: - ...megoldhatónak tartom a Ganz törzsgyárból az öntöde Shed-tetős csarnokának és a kupoló-kemence térnek eredeti helyén való megtartását és megfelelő restaurálással egybekötött átalakítását ipartörténeti múzeummá. Tárgyalások a szakmai főhatósággal, a Kohó- és Gépipari Minisztériummal A kohász és ezen belül az öntesz szakma a KGM-hez tartozott, azon belül a felügyeletet dr. Kocsis József miniszterhelyettes látta el. Nyilvánvaló volt, hogy a minisztérium, az ott dolgozó szakemberek hozzáállása, támogatása alapvető fontosságú az ügy sikere érdekében. Kiszely a miniszterhelyettes műszaki titkárságának vezetőjét, dr. Varga Ferencet kereste meg. Tájékoztatta őt az eddig történtekről, s arra kérte, hogy egyrészt a minisztérium és a miniszterhelyettes támogatását szerezze meg, másrészt hivatalosan is tájékoztassa az Építésügyi Minisztérium Műemléki Osztályának vezetőjét, dr. Dercsényi Dezsőt. Erre ígéretet kapott, sőt dr. Varga szakmai segítségét is felajánlotta. Azonnal beszélt dr. Dercsényivel, aki a tervet helyeselte, mert tisztában volt azzal, hogy az ország kevés megmentésre alkalmas műszaki emlékkel rendelkezik. A már említett szakosztályvezetőségi ülésen Szilágyi Iván kapta azt a feladatot, hogy a KGM-ben járjon el Kocsis miniszterhelyettesnél a rekonstrukcióhoz és átalakításhoz szükséges pénz megszerzése ügyében. Mivel különösebb dokumentáció még nem volt, Óvári Antalt, az OMBKE akkori főtitkárát kérték meg arra, hogy az egyesület egy átiratban szorgalmazza a múzeum létrehozását. Ez a levél november 23-i keltezésű és támogatólag írta alá Árkos Frigyes, a Kohászati Történeti Bizottság elnöke is. Műemlékké nyilváníttatás Az ügyek állásában december 1-én alapvető változás azzal következett be, hogy a Fővárosi Tanács építési osztályának vezetője, Heim Ernő elfogadta Kiss Albert javaslatát, és a Ganz Törzsgyár öntödéjét felvették a műemléki jegyzékbe. Erről a tényről Kiszely Gyula naplójában nincs írásos dokumentum, csak egy bejegyzés Szilágyi István értesítésére hivatkozva. Ezt követően 1965. február 13-án a II. ker. Tanács VB Építési és Közlekedési osztálya a telep többi épületét 41267/65. sz. határozatával rommá nyilvánította és elrendelte azok lebontását. Kovács István, a KGM