Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

Az építkezés idejére a kiállításra szánt öntőüstöt az OMM-be szállítják. 1966. március miniszterének első helyettese megpróbálta a bontást ideiglenes hasznosítási javaslattal elodázni, de nem járt sikerrel. A Fővárosi Tanács VB elnöke, Sarlós István ragaszkodott a terület felszabadításához, ezért 1965. március 31-én az Öntödei Vállalat selejtezési bizottsága úgy határozott, hogy a területet a kiselejtezett és rommá nyilvánított épületekkel együtt a Fővárosi Tanács VB-nek átadja, aki saját hatáskörében gondoskodik ezek után a bontásról. A Fővárosi Tanács VB Városrendezési és Építési osztálya, mint II. fokú hatóság, nemcsak jóváhagyta a döntést, hanem 1965. április 29-i határozatában a műemléki épületrész bontását is elrendelte arra hivatkozva, hogy a Fővárosi Műemlék Felügyelőség állásfoglalása szerint az épület nem szerepel a műemlék jegyzékben, így a lebontásának nincs akadálya. Ez alapján úgy tűnik, hogy Szilágyi értesülése nem volt helytálló a műemléki jegyzékbe való felvételről, vagy erősebb érdekek is működtek a terület felszabadítása ügyében. Nem kis erőfeszítésbe telhetett, hogy végül Szilágyi István kezdeményezésére újabb, széleskörű egyeztető helyszíni szemlét hívtak össze június 15-ére, amelyen a résztvevők újra csak arra az álláspontra jutottak, hogy az öntöde csarnok egészének megmentésére tesznek javasla-