A kerékpár története. „Két keréken” - Olvasókönyv

Bevezetés

A párizsi fiatalok közül néhányan egy-kettőre „rúdra" pattantak, s így mulattatták, riogatták a járókelőket. Franciaország királyának, XVI. Lajosnak is bemutatták a kerekes játékot. Az uralkodó környezetében akadtak, akik kipróbálták és megkedvelték ezt a furcsa szerkezetet, s csináltattak maguknak is. Ezek már cifrábbak lettek, mint elődeik. Kerekeik küllőit díszesre faragták, elejükre szépen kimunkált állatfejeket erősítettek A faragásokat kipingálták. Versailles-ban (ejtsd: verszájban), az uralkodó udvarában játékos, ügyességi versenyeket is rendeztek velük. Az 1780-as évek végén készült célériféreket már díszítették, elejükre szépen faragott állatfejeket helyeztek. Mégsem terjedt el, mert Franciaországban 1789-ben kirobbant a forradalom. Az emberek fegyvert ragadtak és harcoltak, a találmány pedig feledésbe merült. A 19. század elején Bajorországban tökéletesítették. Carl von Drais (ejtsd: kari fon drajsz), aki a heidelbergi (ejtsd: hajdelbergi) egyetemen matematikát, fizikát és építészetet tanult, emellett sok mindennel foglalkozott még, de talán a technika iránt érdeklődött a legjobban. Billentyűs írógépet szerkesztett, különféle világító berendezéseket állított össze, kézzel és lábbal hajtott három-, illetve négykerekű járműveket épített. A kátyús utakon azonban csak nehezen lehetett hajtani járműveit. Ezért a nehéz kocsik helyett könnyű, kerekes rudakat készített. Találmánya abban különbözött francia társáétól, hogy a villába fogott első kerékkel a szerkezetet már kormányozni lehetett. Az 1817-ben szabadalmaztatott találmányt laufradnak (ejtsd: laufrádnak), magyarul futókeréknek nevezte el. A Drais-féle futógépet rúddal kormányozták.