A kerékpár története. „Két keréken” - Olvasókönyv
A kerékpár továbbfejlesztése
A kerékpár továbbfejlesztése Számos kísérlet és próbálkozás után az 1880-as években rájöttek, nem kell a hajtott kerék méretét a kétszeresére növelni ahhoz, hogy a jármű kétszer gyorsabban haladjon. Ugyanez a sebesség elérhető egy hasonló fogaskerék, lánckerék áttétellel is. Ha például a pedállal hajtott lánckerék átmérője kétszer nagyobb a lánccal meghajtott lánckeréknél, vagy másként fogalmazva, ha a nagyobbik, tehát a pedállal ellátott lánckerék fogszáma kétszerese a hajtott lánckerék fogszámának, a kerékpár kétszer gyorsabban halad. Egy-két évig az első kerék villájára szerelték fel a lánccal összekötött fogaskerekeket. Ezeket az érdekes járműveket kengurunak nevezték el. Kengurunak nevezett elsőkerék-hajtású, láncáttételes jármű az 1880-as években. Nem sokkal később, az 1880-as évek végén, az 1890-es évek elején a láncos áttételt levették az első kerékről. A pedáltengelyt, a nagy lánckerékkel együtt a két kerék közé, mélyen a nyereg alá helyezték. A kisebb, tehát a hajtott lánckereket pedig a hátsó kerék tengelyére erősítették fel. Mindkettőt változatlanul a hajtólánccal kapcsolták össze. Az új szerkezeti megoldás miatt a jármű vázát átformálták, s végül eljutottak a mai kerékpár alakjához. A ma használatos kerékpár is lánchajtású, két azonos méretű kerékből, csövekből összeállított erős vázból, kormányból és nyeregből áll. Lánchajtású kerékpár az 1880-as évek végéről. Kerékpár az 1890-es évek elejéről. 10
