Szabó Attila: Repüljünk! A repülés és az űrhajózás története (Budapest, 1994)

mezőn. A nézők között ott voltak azok a leendő magyar repülők, akik később maguk is megpróbálkoztak repülőgép építéssel. Budapesten, a mai Sugár áruház melletti területen, a hajdani Rákos mezején nap mint nap csaknem húsz magyar tervező és pilóta dolgozott a készülő repülőgépeken. A repülőgépek építése közben világszerte egyre több ötlet született. Olyan szerkezeteket találtak ki, amelyeknek a segítségével kényelmesebben lehetett vezetni a repülőgépeket, rossz időben könnyebb volt megtalálni a repülőtereket, biztonságosabbá vált a föl- és leszállás. Sajnos, mint minden géppel és járművel, a repülőgépekkel is történtek balesetek. Letört a szárnyuk, elrepült a légcsavarjuk, és lezuhantak a magasból. Ejtőernyő és műrepülés Ahhoz, hogy a pilóta a zuhanó repülőből megmenekülhessen, kitalálták számára az ejtőernyőt. Ezt a hátán egy hátizsákban összehajtogatva vitte magával. Ha vészhelyzetben el kellett hagynia a repülőgépet, kiugrás után kinyitotta az ejtőernyőt, ez a levegőben kifeszült és mint egy nagy esernyő, lefékezte a pilóta zuhanását, aki így simán földet ért. Később már kedvtelésből, bátorságuk bizonyítására is kiugrottak ejtőernyővel a repülőgépből. Nemcsak a repülőgépek korszerűsödtek, hanem a pilóták tudása is gyarapodott. Sok-sok gyakorlással egyre merészebben vezették repülőgépeiket. Először csak magailyen egy légcsavaros repülőgép motorja. Ugye nem nagyon hasonlít az autókban levőkhöz?