Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Helyi érdekű s másodrangú vasutak - Arad-csanádi vasút
342 Arad-csanádi vasut vonalak épitése és üzletére azonos feltételek elfogadása mellett, minden más vállalkozó előtt a társulat részére előjog biztosíttatott, bejelenté a kormánynál, hogy ezen előjogát az arad-szőreghi vasútvonalra nézve érvényesíteni kívánja. Az első erdélyi vasuttársulatot a kormány ezen igényével elutasítván, a vasut engedélyezése iránt 1870 és 1871 évi folyamán a Vajna-féle consortiummal*) folytatta a tárgyalásokat, majd pedig 1872. évben gróf Chotek Otto és Báró Haber Lajossal, kik a Vajnaféle consortiumtól az arad-szőreghi vonal terveit megszerezték, lépett a kormány érintkezésbe s velők az engedélyezés feltételei iránt csakhamar megállapodásra is jutván, minden jel oda mutatott, bogy a vasut kiépitése valahára ténynyé váland. Az e részheni remények azonban csakhamar meghiúsultak, mert az 1873 évi pénzválság folytán, az államtól a 30 évi adómentességen kivül egyéb segélyt nem élvező vasúti vállalat finánczirozására semmi kilátás sem mutatkozván, az engedélyt kérők, kik tulajdonképen az erdélyi vasuttársulat nevében jártak el, de a kiktől az engedélyt a társulat a változott viszonyok folytán nem volt hajlandó átvenni, 1873. év elején a vállalattól véglegesen visszaléptek. Gróf Chotek és társa visszalépése után csak a Vajna-féle consortium maradt a küzdtéren; szívósan, bár sikertelenül törekedvén minden alkalmat felhasználni arra, hogy az arad-szőreghi vasut engedélyét megszerezhesse. Az 1873—1877. évi időszak, eltekintve a Vajna-féle consortium sikertelen kísérleteitől, lefolyt ennélfogva a nélkül, hogy az aradszőreghi vasut Ugye komolyan szóba került volna, s csak 1873. év elején Tisza Lajos volt közmunka és közlekedési m. k. ministernek az országos közlekedési eszközök hálózatáról a képviselőház elé terjesztett jelentésében találjuk pillanatra felvetve az arad-makó-szegedi vasútvonal tervét**), pillanatra és sikertelenül annyiban, a menynyiben a képviselőház által a nagy vasúthálózati tervvel együtt e vasútvonal terve is elvettetett. 1877-ben az arad-kőrösvölgyi vasuttársulat karolta fel újból az *) Ezen consortium időközben a mezőhegye3-orosházai szárnyvonal kiépítését is felvette vasúthálózatának tervezetébe. Az arad-szőreghi vasut tényleges költségét ez alkalommal a consortium már 5.882,000 frttal előirányozta, melynek beszerzése végett 6ü°/o-os árfolyammal 9.500,000 frt névértékű töke kibocsátása terveztetett. *) E vasútról az emiitett jelentés a következőket tartalmazta: »Aradmakó-szegedi vasut 1416 mrtföld hosszú, mértföldenként 718,300 frt s igy összesen 10.171,128 frtba kerül, beleértve e költségekbe a Tisza-bid épitését is. E vasut a pécskai és mezöbegyesi kincstári uradalmakon és Makó városon haladna keresztül, miért helyi szempontból annál nagyobb fontossággal bir, mert a gazdag vidék némely évszakban járható utakkal nem birván, termelő képességét érvényesíteni nem tudja. Ezen kivül fontos azért is, mert ennek segélyével az átszelt vidék jó és olcsó tüzelő anyaggal láttathatnék el l'etrozsenyböl, végre az első erdélyi vasut önállósága és nyugoti összeköttetése szempontjából is ügyelmet érdemel, ez által összeköttetést nyervén az alföldi és osztrák államvasnttal.«
