Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Első rangú vasutak - Cs. kir. szab. déli vasút
CB. kir. szab. déli yasut. 151 teherkocsiból és 887 kulönfélé kocsiból állott, s e szerint az előző évi állomány növekedett az 1881 év folyamán újonnan beszerzett 6 db. másodrendű személyvonatú mozdonyuyal, és csökkent egy forgalmon kivlil helyezett kavics-kocsival. A műhelyek számára 1881 év folyamán is többféle segélygép szereztetett be. A forgalmi eszközök beszerzési 'alapja 1880 évi deczember bó 31-én 39.561,348-72 frtot tett ki, ebhez jön az 1881 év folyamán eszközölt beszerzések költsége 120,086-65 frt mutatkozik összkiadás 1881 év deczember bó 31-én 39.681,435-37 frt. Az 1881 év üzleti eredményei a kiadások emelkedése daczára is jóval meghaladták az előző 1880 évi eredményeket. Az osztrák-magyar hálózat üzleti bevételei ugyanis 36.893,673-22 frtot tettek s e szerint az előző 1880 évi 35,843,110*82 frtnyi bevétel ellenében 1.050,562 40 frttal, vagyis 2'93%-al növekedtek. A mint az alábbi összehasonlításokból kivehető, a bevételi többlet a podgyász- és teberárú-forgalomból származik, mig a többi bevételi ágaknál jelentékeny csökkenés mutatkozik. A személyforgalomban 8.865,052-60 frt bevétel mellett szállíttatott 1881 évben 7.658,892 . utas, — 1880 évben ellenben 8.869,222-25 frt bevétel mellett 7.531,173 utas, s e szerint, mig az utasok száma 1881 évben 127,719-el, vagyis 1 -69 u/ 0al növekedett, hogy az 1867 ápril 13-iki egyezményben, s különösen annak 12-ik czikkében választott bíróságról nincsen szó,— határozott hivatkozás a 60-ik §-ban megállapított választott bíróságra azonban ép oly felesleges lett volna, mint az engedélyokmány valamennyi többi, az egyezmény által nem érintett határozmányainak ismétlése. Az új egyezmény 12-ik czikkének szövegezéséből, melylyel a korábbi egyezmény egy bizonyos része megváltoztatik, inkább csakis azt lehet következtetni, hogy az engedélyokmány összes többi határozmányai változatlanul érvényben maradnak. Az 1867 ápril 13-án kelt egyezmény tehát, melyben ismételve történik az 1K58 szeptember 23-án kelt engedélyokmányra hivatkozás, azokat határozottan elismeri, a mennyiben az engedélyokmány érvényen kivül nem helyeztetik, vagy meg nem változtatik. Kétségtelen e szerint, hogy az engedélyokmány 60-ik §-ában emiitett választott bíróság van egyedill jogosítva az 1867 ápril 13-iki egyezmény 12-ik czikkének értelme felett Ítélni, miután ez új egyezmény számára, a mennyiben az az engedélyokmánynak csak egyes részeit módosítja, nem kell új compromissum, mert az engedélyokmány 60. §-ában kikötött választott bírósági szerződés most is fennáll. E tényállás mellett csak mellékes dolog, hogy a kincstár a 7. és 8. számú mellékletek tanúsága szerint már egyszer, éspedig szintén az 1867 ápril 13-án kelt egyezmény 12-ik §-ának értelme fölött keletkezett vitás kérdésben meghajolt a választott bíróság 1 Ítélete előtt. Mindenesetre azonban ez eljárással a fennálló compromissum az 1867 ápril 13-iki szerződés 12-ik czikkének magyarázata feletti nézeteltérések tekintetében is elismertetett, s épen nem képez csupán eoncludens cselekményt, melyből a választott bírósági szerződés megdöntésére lehetne következtetni. Az illetékesség elleni felszólalásnak tehát helyt kellett adni, ha a kereskedelmi törvény 275. §-ára vonatkozólag tett második kifogás jogosnak nem is volt elismerhető, a mennyiben nem ingatlanok feletti üzlet forog szóban«.
