Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Helyi érdekű s másodrangú vasutak - Beszterczebánya - Brezovai vasút

506 Beszterczebánya-brezovai vasut. szerint a kormány a szerződés tárgyát képező két iparvasut engedélyezése és kiépítésére nézve megfelelő törvényjavaslatnak mielőbbi beterjesztésére felbivassék. Ezen határozati javaslat folytán a pénzügyminister a képviselőház vasúti bizottsága által oda utasíttatott, hogy az emiitett iparvasutak engedélyezése és kiépitése iránt a közmunka és közlekedési ministerrel egyetértőleg törvényjavaslatot nyújtson be. — A törvényjavaslat benyújtása előtt a kormány kebelében beható tárgyalások folytak arra nézve, hogy mily vágánytávval épittessenek a tervezett iparvasutak, s e mellett a tiszolczrhónitzi vonalat illetőleg, kUlöuös megfontolás alá vétetett, vájjon nem lenne-e czélszerü e vonalat, mint másodrendű vasutat kiépíteni s azt az akkoron már engedélyezett (1870 évi XXXV. t.-cz.) zólyombeszterczebányai vonallal kapcsolatba hozni ? Ez utóbbi kérdés eldöntésénél természetesen az államtól igényelt áldozat s illetőleg a szükségelt épitési költség mennyisége szolgálhatott zsinórmértékül, mely tekintetben a megejtett számitások a következő eredményre vezettek. A mintegy 95 km. bosszú másodrangú pálya kiépitése Zólyomtól Tiszolczig 7.782,164 frtnyi költséget igényelt volna, és pedig került volna az épités Zólyomtól Beszterczebányáig 986,516 frtba, — Beszterczebányától Rhónitz"ig 2.000,000 frtba és Rhónitztól Tiszolczig 4.755,648 frtba. Ha a pálya kiépitése engedélyezés utján a gömöri iparvasutak engedélyezésénél érvényesített feltételek, t. i. mértföldenkint 100,000 frtnyi államsegély és 10 évre évenkint és mértföldenkint 4800 forint kamatbiztositás mellett biztositható lett volna, akkor az államtól igényelt áldozat a pálya kiépítésére mindössze 1.850,000 frtra rúgván, — szemben azzal, hogy Zólyomtól Beszterczebányáig és Tiszolcztól Rhónitzig IV. rangú 75 centiméter nyomtávú iparvasutaknak épitése a tett számitások szerint 1.972,984 frt költséget vett volna igénybe, az államkincstárra nézve egyéb előnyök mellett, még 122,984 frtnyi tőke-megtakaritással is járt volna a Zólyom-Beszterczebánya-Rbóuitz-Tiszolczi másodrangú vonal épitése. Úgyde ezen másodrangú vonal nehéz hegyi pálya jellegével birt volna, minél fogva alig lehetett feltenni, hogy annak kiépítésére a jelzett feltételek alatt vállalkozó találkozzék, sőt minthogy e vonal épitési költségei, a gömöri iparvasutaknak mértföldenként 360,000 frttal számitott tényleges épitési költségei ellenében, mértföldenként 700,000 frttal vétettek fel, fel lehetett tenni, hogy a pálya épitésére vállalkozók az államtól segélyképen legalább is a tényleges épitési költség Vs-dát, vagyis 2.594,000 frtot s ezenfelül pedig legalább 8000 frt évi kamatbiztositást, tehát 10 évre 1 millió frtot fognak követel ui. Ez esetben tehát az államkincstár nagymérvű megterheltetésuek lett volna kitéve, melylyel szemben a kincstári vasmüvek üzeménél elérhető megtakarítások kárpótlásra kilátást nem nyújtván, a pénzügyi és közmunka és közlekedési ministerek, elejtve a Zólyom-BeszterczebányaRhónitz-Tiszolczi másodrangú vonal tervét, abban állapodtak meg, hogy ugy Tiszolcz és Vashegy, miut Tiszolcz és Rhónicz között 75 centiméter nyomtávú, a kincstárra nézve legcsekélyebb befektetéssel járó iparvasutakjépittessenek ki.