Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Hegyi vasutak - Budapesti Közúti vasút
28-2 Budapesti küzuti asut. sinösszekötés, beleértve az ottani új kocsiszín kezelési vágányait, mindössze 172 métert teszen; tekintve azonban a zugligeti vonal viszonyait, aránylag nagyon előnyös ez összeköttetés. A forgalmi érdek előmozdítása végett továbbá a zugligeti végállomáson egy harmadik, 92 méter hosszú kezelési vágány létesittetvén, a vonatintézési szolgálat vasár- és ünnepnapokon ez által megkönnyittetett. A kerepesi vám és a m. kir. államvasút indóháza közti vonalon a második vágány kiépitése szintén megiudittatott. A fővárosi hatóság elhatározván ugyanis ezen útvonal végleges szabályozását, kivánta, hogy ez alkalommal a második vágány ugyanott kiépíttessék, mire a társulat a munkákat erélyesen meg is indította és az 1881 évben 663 méter hosszban az új második sínpárt helyreállította, 370 méter hosszban pedig a régi vágányt átépítette. Az új vágány, mely november l-én adatott át a forgalomnak, a régi vágánynyal csak ideiglenesen volt egybekapcsolható. A fővárosi közraktárakkal tervezett sinösszeköttetésből, a közraktári telepen belül a vágányok már tényleg kiépitvék. Az ottani sínvezeték, mely egyelőre a telepre magára szorítkozik, beleértve egy kitérő vágányt, 436. ö méter hosszú. Annak egybekapcsolása a sinhálózattal azonban még nem készült el teljesen. Ezen összekötő vágány eddigelé kiépített része 240.6 méter hosszú. A tervezett összekötő vágány a személy- és teheráriiforgalom közvetítésére szolgáland, de személyvonatok csakis a vámház mellett levő közraktári lejáróig fognak közlekedni, mig a közraktári telepen futó vágány kizárólag az árúforgalomnak tartatik fenn. Megjegyzendő e helyütt, hogy a m. kir. államvasutak új pályaudvarával szemközt találtató malmok, telepeiket külön vágányokkal ezen indóházzal közvetlen kapcsolatba hozták, mely alkalomból a közúti vasut nyul-utczai vonala három helyen lett keresztezve. A m. kir. államvasutak és a malom-társulatok kérelme folytán, ugy a malmokba vezető vágányrészeket, valamint a sinkeresztezés építését, az épitési költségek megtérítése mellett, a közúti vasuttársulat végezte. Az új építkezések mellett azonban a pályatest részleges megújítása is megfelelő mérvben folytatiatott, igy nevezetesen az újpesti, kőbányai, városligeti és fegyvergyár-uti vonalakon véghezvitt pályaujitgatás alkalmával 1027 hosszfa, 3466 keresztküszöb és 1738 folyó méter új sin használtatott fel; a Damjanich-uti telepen a raktár a faanyag megőrzésére újból felépíttetett s a víznyomású sajtó elhelyezésére megfelelőbb helyiség létesíttetett; a városligeti várócsarnok tetőzete, valamint a Damjanich-uti kocsiszín fedelének két része újból befedetett; a kőbányai állomási kocsiszin faoszlopai kicseréltettek s a kocsiszin a zugligeti Szép Ilona telepen szintén kiépíttetett. E kocsiszínben 10 vaggon elhelyezhető. Végre az előfogati lovak jobb kimélése czéljából Budán egy fából épült félszer állíttatott fel. A kocsiállomány 1881 évben 8 drb. egyfogatú vaggon beszerzése által nagyobbodott, — ezekből kettő a saját műhelyben épült. A budai kocsiálloraány öt vaggouja újból építtetett; a régibb kocsikból pedig egynehány megujittatott és reconstruáltatott.
