Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Első rangú vasutak - Kassa-oderbergi vasút
Cs. kir. szab. kassa-oderbergi vasut. 123 mutatva, ugy, hogy 1 db. régi eperjes-tarnowi és 49 db. régi kassaoderbergi vasúti részvény maradt forgalomban. Minthogy pedig 1882 évi január hó 2-a óta ismét több részről felszólittatott a társulat, hogy a még forgalomban levő régi részvényeket új részvényekkel kicserélje, az igazgatóság annál inkább kész volt e felszólításnak eleget tenni, minthogy a kicserélés megtagadása s illetőleg a kellő időre be nem mutatott részvények megsemmisítése jelentékeny előnyt a a társulat javára ugy sem biztosithatott volna, s mert a régi részvényekhez kiadott utolsó szelvény 1883 évi január hó 1-éu lejárandó levén, a részvényesek különben is kénytelenek lesznek az új szelvényiv kiadásaért a társulathoz fordulni. Az igazgatóság javaslata folytán a részvényeseknek az 1882 évi junius hó 6-án tartott X-ik rendes közgyűlése megadta ennélfogva a felhatalmazást arra, miszerint a becserélés végett bemutatandó régi kassa-oderbergi és eperjestarnowi részvények új kassa-oderbergi részvények ellenében esetről esetre kicseréltethessenek, de másrészről utasította az igazgatóságot, hogy a még a klinulevő régi részvényekhez új szelvényiveket ne szolgáltasson ki. A szelvényérték kérdése mivel sem közeledett megoldása felé, a társulat külföldi követelései a német birodalom területén most is folytou lefoglaltatnak s kocsijait a társulat a német forgalomból, nehogy lefoglaltassanak, még mindig visszatartani kénytelen. A kormányok részéről kilátásba helyezett törvényhozási intézkedések sem valósulván meg, a társulat önmaga igyekezett a szelvényértéknek a czimleteken történt határozatlan kifejezéséből támasztott követeléseknek határait szabatosan megszabni, felhasználván erre azon alkalmat, hogy 1883 évi január hó 1-ÓD az I. kibocsátású (Kassa-oderbergi) elsőbbségi kötvényekhez új szelvényeket kellett kiadnia. Az 1868 évben 38,825,200 frt névértékben felvett eme elsőbbségi kölcsönről kibocsátott kötvények szelvényei azon határozatot tartalmazták, hogy »a kassa-oderbergi vasut minden levonás nélkül ezen elsőbbségi szelvény bemutatójának 5 frtot o. ért. ezüstben, vagy 12 l/ 2 francot fizet.« Ezen szövegezés, tekintettel arra, hogy a vasut állami biztosítása is kizárólag ezüst pénznemben lett kilátásba helyezve, alig volt másként értelmezhető, mint hogy e szavakkal »vagy 12 l/a francot« az osztrák ezüstértékben folyóvá váló 5 frtnyi kamatjövedelemnek egyenértéke külföldi pénznemben is kifejeztetni szándékoltatott, a mi az akkori pénzviszonyok között aggály nélkül meg is történhetett. S tényleg az elsőbbségi kötvény-szelvények francokban sohasem lettek beváltva, magok e kötvények valamennyi tőzsdén eleitől fogva mindig mint osztrák értékű ezüstben kamatozó értékpapírok vétettek és adattak s ma is mint ilyenek vétetnek, adatnak és jegyeztettek, mely felfogással s tényekkel szemben azonban a németországi kötvéuybirtokosok a kamatoknak aranyban való fizetését követelvén, előállt a szelvényértékkérdés s ezzel a társulatnak nagyobb megterhelése, mit elkerülendő, az
