Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

A vasutügy 1880 évben

LXVI A vasutügy 16R0-ik cvlien. A vonalak építése által érdekelt városok és községek által elvállandó kamatbiztositási összegek előzetesen következőleg lettek megállapítva, u. m.: a) a miskolcz-tiszai vonalrészre nézve: hossza körülbelül 38 km., épitési költség 950,000 frt, kamat és törlesztési szükséglet (7°/o) egy évre 66,500 frt, mely a vonal által érdekelt 22 város, illetve község által viselendő; b) emőd-tiszai (variáns) vonalra nézve: hossza körülbelől 19 km., épitési költség 475,000 frt, évi kamat és törlesztési szükséglet (7°/o) 33,250 frt, 12 érdekelt községre vetendő ki; c) polgár- debreczeni vonalrészre nézve : hossza körülbelől 68*5 km., épitési költség 1.710,000 frt, évi kamat- és törlesztési szükséglet (7°/o) 119,700 frt, mely összeg az érdekelt hét város és község, továbbá az illető nagy uradalmak s birtokosok terhére esnék ; d) debreczen-diószeg-nagyváradi vonalrészre nézve: hossza körülbelől 76 km., épitési költség 1.900,000 frt, évi kamat és törlesztési szükséglet (7°/o) 133,000 frt, melynek fizetése az érdekelt 30 város, illetve község s hét nagy uradalom terhére esnék. Ezek után az érdekeltségi csoportok külön-külön kezdtek működni az illető vonalrészek létesítése érdekében. így 1880 évi ápril hó 11-én értekezlet tartatott Diószegen a debreczen-nagyváradi vonalrész építése ügyében s különösen a vonal iránya .vétetett beható megvitatás alá. Nagyvárad város képviselője részéről ez alkalommal kijelentetett, hogy Nagyvárad város e vasút szükséges voltát a diószegi irányban el nem ismerhetvén, az ez irányban kiépítendő vonalat sem anyagilag, sem erkölcsileg nem támogathatná. Erre aztán ajánlatba hozatott, hogy vezettessék a vonal Ermihályfalvának vagy Székelyhidnak, de egyik ajánlat sem talált elfogadásra, hanem abban történt megállapodás, hogy a vonalirány iránt az érdekelt községek szavazata beszedetvén, a többség által elfogadott vonal építtessék. Az 1880 évi október hó 20-áu Székelyhidon tartott értekezleten már szóba sem hozatott a debreczen-nagyváradi összeköttetés, hanem a Cavallier-féle, úgynevezett angol-magyar vasntépitő vállalatnak azon ajánlata tárgyaltatott, mely szerint a nevezett vállalat késznek nyilatkozott Székelyhidtól Nagyváradig a vasúti összeköttetést saját költségén létesíteni, ha az érdekeltség 10 évi időtartamra 30,000 frt segélyt biztosit. Az ajánlat örömmel fogadtatván, az értekezlet 1. kimondotta, hogy a tervezett alapon és módozatok mellett óhajtja, miszerint az érmelléki vasút a megjelölt irányban létesíttessék s kiépítésére a kellő lépések megtétessenek; 2. az érdekeltség ez iránybani érdekeinek képviseletére s a további teendők hathatós eszközléséreegy bizottságot választott, teljhatalmazással az ügyek vezetésére; 3. a megyei küldöttségi ülésre*) az érdekelt községekből küldöttek *) E küldöttségi ülés, melynek tárgyát a biharmegyei helyi érdekű vasutak építésére Cavallier által tett ajánlat képezte, 1880 évi október hó 23-án tartatott meg Nagyváradon.