Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

II. Társulati közös vasutak. - 5. Cs. kir. szab. osztrák államvasút

Cs. k, szab, osztr. államvasút. 251 az évi biztositási teber, a pálya esetleges tiszta jövedelmét nem is véve számításba, 1*3 millió forint lett volna. A magyar kormány részére fentartatott volna a jog, bogy 30 év lejárta után a pályát, csupán az addig még nem törlesztett tőke lefizetése mellett, beválthatja, mely esetben a társulatnak, ha kívánja, a nagykikinda-belgrádi összekötő vonal lenne engedélyezendő. A tarifák megállapítása teljesen a magyar kormány tetszésére és belátására bízatnék, a menynyiben az az állami biztositás fizetése által a tarifapolitika költségeit is fedezné. A magyar kormány az iránti aggályának eloszlatására, hogy a társulat a keletről jövő árúkat kizárólagsaját vonalain fogná továbbítani, cartell megkötése ajánltatott, mely szerint a zimonybudapesti vonalon érkező árúk tekintetében oly megosztás történt volna, hogy fele részük a m. kir. államvasutak északi vonalainak jutna. A budapest-zimonyi vasut helyreállításán kivül, a társulat ajánlatai a budapest-ujszönyi, továbbá a kalocsa-bajai, félegyházacsongrádi és nyitra-tapolcsányi vonalaknak állami biztositás nélküli kiépítésére is kiterjedtek. A budapest-újszönyi vonal helyreállítása 12, a felsorolt másodrendű vasutaké pedig 8 millió forintnyi költséget igényelt volna. A cs. kir. sz. osztr. államvaspályatársulat e szerint a magyar kormánynak tényleg 45 millió frtnyi költséget igénylő vasútépítésekre tett ajánlatot s ennek fejében csupán a fennemlitett 1*3 millió frtnyi biztositási összeget, tehát a befektetendő tökének alig 3 százalékát követelte, vagyis a társulat felhasználta volna hitelét a budapest-zimonyi vasut épitési költségeinek beszerzésére is, s ekként a magyar államkincstár minden áldozattól fel lett volna mentve. A második javaslat, melyet a társulat indítványozott, azon feltevésen alapult, hogy a szerb vasutak kiépítése biztosítva van. Ez esetre a társulat a nagykikiuda-zimonyi vasúti összeköttetésnek külön biztositás nélküli kiépítésére s ugyanazon feltétel alatt, vagyis az összbiztositásba való bevonás mellett, a budapest-ujszönyi, valamint az első ajánlatban emiitett három másodrendű vasut kiépítésére is ajánlkozott. Ezen ajánlat alapján tehát a társulat, miután a nagykikinda-zimonyi vonal építése 12 millió, a budapest-ujszönyi s a bárom másodrendű vasut helyreállítása pedig 20 millió frtot igényelt, 32 millió frt költség erejéig épített volna Magyarországon vasutakat, a nélkül, hogy a magyar államkincstár közlekedési eszközeinek a jelzett irányokban való szaporítására a legcsekélyebb áldozatot kellett volna hozni. A harmadik javaslat a szeged-zimonyi vonalnak 18millió frtra előirányzott költséggel tervezett kiépítésére vonatkozott. E vonal befektetési tökéje után a társulat szintén 5*2°/o-tóli biztosítást követelt. Ezen ajánlatban is szerepelt azonban a budapest-ujszönyi és az emiitett bárom másodrendű vasut kiépítése, ugy hogy a társulat ez esetben 38 millió frt költség erejéig épitett volna Magyarországban új vasutakat, minek ellenében csak mintegy 0*94 millió forintnyi biztositási teher háramlott volna a magyar államkincstárra, Mindhárom ajánlathoz a társulat részéről még azon indítvány csatoltatott, hogy a magyar kormány, mely folyton kifogásolja a tár-