Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

II. Társulati közös vasutak. - 5. Cs. kir. szab. osztrák államvasút

Cí. k. szab. oszlr. államvasút. sulat tarifa-politikáját, formulázza és közölje ebbeli kivánalmait a társulattal, mely kész a méltányos követelményeknek megfelelni. Ezen ajánlataival azonban a társulat a döntő körökben nem talált kellő méltánylásra, noha jelentékeny számmal voltak még a törvényhozás köreiben is oly egyének, kik az államkincstárt a budapest-zimonyi vasut kiépítésével járó nagy megterheltetéstöl megmentendő, nyíltan felszólaltak a társulattal való kiegyezés mellett. Eltekintve azon már évek óta, mintegy bússá és vérré vált közmeggyöződéstől, mely szerint a budapest-zimonyi vasuti összeköttetésnek az osztrák államvasút hatalmi körén kivül kell kiépíttetnie és üzemben tartatnia, minek biztosításául a közvélemény csaknem egyhangúlag az állami építést és üzletkezelést követelte, a cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-társulat főleg azért nem tudott ajánlataival sikerre vergődni, mert a budapest-ujszőnyi vonal engedélyét is feltétlenül követelvén, ajánlatának ezen feltétellel leendő elfogadása egyértelmű lett volna aBudapest és Bécs közti tényleges összeköttetésnek minden bármikor keletkezhető verseny elleni biztosításával. Ily kiegyezésre, mely a forgalmi politika gyeplőit teljesen a társulat kezeibe adta volna át, — természetesen reá állani nem lehetett, s nem maradt egyéb hátra, mint mellőzni a társulat ajánlatait, s a budapest-zimonyi vasuti összeköttetést állami költségen létesíteni. A társulat ajánlataival Magyarországban megbukván, másutt igyekezett támpontot keresni arra, hogy a keleti forgalom feletti uralmat elnyerhesse. Az osztrák-magyar vaspályákat Szerbia elkerülésével, Románia, Bulgárián és Kelet-Rumélián át összekötni a török vaspályákkal, ez lőn a társulat jelszava és törekvése, ez uton gondolván a budapest-zimonyi összeköttetésnek érdekeire nézve káros voltát ellensúlyozhatni. E terv kiviteléhez a társulat erélyesen is hozzá látott, a mennyiben nemcsak a vonalak műszaki tanulmányozására küldte ki közegeit, hanem az érdekelt román, bolgár és kelet-ruméliai kormányoknál is lépéseket tett a vonalak engedélyezése és segélyezése érdekébem Az összekötő vonalak tanulmányozása De S e r res-Wieczffinszky Ágost épitési igazgató vezetése alatt aránylag rövid időn befejeztetvén, ez alapon a következő vonalirányok lettek kijelölve. Az egyik irány szerint a vasut Romániában a román államvasút kvajovai állomásából indulna ki, s az Aluta folyam jobb partjának mentén Karabal és Russinets helységeken áthaladva, Nikápolyig, s itt a Dunán átkelve, Szisztováig vezetne. A másik, — a román kormány által kivánt irány a román államvasutból Slatinánál ágaznék ki s az Aluta folyam balpartján a Dunáig, s aDuuátNikápolynál áthidalva, keleti irányban szintén Szisztováig vezetne. Szisztovától a vonalirány Senowcze és Borga helységeken át Tirnováig, innen a Jantra folyó mentén baladva, majd pedig Kazanlik város mellett a Balkánt átlépve, Eski-Sagrába vezetne, honnan a csatlakozás vagy a hermeli-jamboli vasútvonalhoz Oblukli mellett, vagy közvetlen a philippopol-konstantinápolyi vasútvonalhoz történnék. Az egész összekötő vonal hossza 345 kilométer s a tett számitások sze-