Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

A vasutügy 1879. évben

XXIV A vasutügy 1879. évben. azon esetre sem lett volna elfogadható, ha a czélba vett tőkeképzés eszméjének mellőzésével, a vasutaknak visszajáró teljes nyereményrészlet az üzleti számla javára esett volna. Egyáltalában a kormány a biztosítási rendszer teljes mellőzését időközben az összes államjavakra nézve kimondván, nem maradt fenn alapos indok, mely miatt a m. kir. államvasutakra nézve kivétel tétessék s az állami biztosítással felettébb túlterhelt kincstár szempontjából ugyanazon érdek követelte, hogy az ily biztosítást élvező pályák gazdaságos ügykezelésére vonatkozó engedélyokmányszerü befolyását is, a kormány hasonló irányban érvényesítse. Ezen szempontból a kormány intentióinak a vasutak körében megbeszélt azon önbiztositási mód felelt volna meg legjobban, bogy a felmerült károk az e czélra szövetkező vasutak közt, esetről esetre, bizonyos előlegesen megállapítandó kulcs szerint megosztassanak. Miután azonban a felosztási kulcs megállapításainak nehézségei ezen önbiztositási mód életbeléptetését legalább is bizonytalan időre elodázhatnák, s miután az ily czélból való szövetkezés végeredményében az államkincstárra nézve közönyösnek is tekinthető : ennélfogva megfontolandónak találta a kormány, hogy ezen önbiztositási mód, s illetőleg az egyszerű kárbiztositás módja — legalább egyelőre — szövetkezés nélkül akép lépjen életbe, mikép mindegyik érdekelt vasút a nála felmerült szállítási és tűzkárokat, az üzleti bevételekből fedezze, későbbre maradván fenn, hogy akár a szóban forgó összes, akár pedig csak az erre kiválóan alkalmas tűzkároknak viselése czéljából szövetkezés létesüljön. A kormány ezen elhatározása következtében a közmunka és közlekedési m. kir. ministerium 1878. év ^deczember havában tudatta tehát az állambiztositást igénybe vevő vasuttársulatokkal, miszerint a fennálló biztosítási szerződések, illetőleg az azokra nézve kikötött legrövidebb felmondási idők lejártával, a kormány az állambiztositási illetményekre nézve, a szállítási és tűzkárok tekintetében a tényleg felmerült káresetek alapján fog az érdekelt társulatokkal leszámolni, ezek ellenében azonban a következő megnyugtató kijelentéseket tette; és pedig: »1-ször, a kormánynak nincs kifogása az ellen, hogy a szállítási és tűzkárokra vonatkozó eddigi biztosítási évdijak helyett — tekintet nélkül az összeg nagyságára — a valósággal felmerült kártérítési és helyreállítási költségek állíttassanak be az üzleti számla terhére;« »2-or, a kormány megengedi, bogy a szállító közönség irányában továbbra is a biztositási szerződések által lehetővé tett eddigi méltányos és gyors (coulans) eljárás követtessék. Ugyanazért a kormány kijelenti, hogy az ügyvitel és számadások engedélyokmányszerü vizsgálatánál, a szóban forgó károkért netán felelősséggel tartozó társulati közegek irányában is ugyanazon batározmányokat fogja irányadóknak tekinteni, melyek a biztositási szerződésekben a biztosító-intézetek javára kiköttettek;« »3-or, azon esetre, ha valamelyik évben az eddigi évdíjakat