Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)
A vasutügy 1879. évben
A vasutügy 1879. évbeli. XXV meghaladó károk merülnének fel s ez által az üzleti bevételek aránylagos csekélysége folytán üzlethiánylat esete merülne fel, a kormány kijelenti, hogy az itt szóban forgó — a bevételek által netán nem fedezett — kárösszeget is, mint rendes államgarantia-illetményt fogja leszámolni. Ezen eshetőség azonban, valamint egyáltalában az illető évi Uzleteredmények jelentékeny alterálása az által is kikerülhető, ha a társulat a felmerült nagyobb kár fedezésére függő kölcsönt vesz fel, mely az üzleti számla terhére a jelenlegi évdíjaknak megfelelő vagy nagyobb részletekben törleszthető. Kikerülhető továbbá az üzleteredmények nagyobb mérvű alterálása az érdekelt összes vagy néhány vasútnak közös kárviselésre való szövetkezése által is, mely különben teljesen a vaspályák tetszésére bizott esetben, a teherviselési kulcsok megállapítására nézve a kormány közbenjárását ezennel felajánlja;« »4-er, önként értetődik, bogy a közös vaspályák — a mennyiben a cs. kir. kormány beleegyezését ki nem eszközlik — az e rendelettel czélba vett eljárást csak magyar vonalaikon fogják életbeléptetni.« Az előre bocsátott eme kijelentésekkel mindazon aggályok is méltányolva lettek, melyek a kormány által kívánt önbiztositási mód ellen felmerülhettek. Oly mód lett volna ez, mely a bizonyára nagyobb horderejű árvizi és egyéb elemi károkra nézve kezdettől fogva érvényben van, mely módnak alkalmazása tehát az illető vasutak gazdasági ügyvitelénél ez idő szerint első sorban érdekelt államkincstár szempontjából, a tüz- és szállítási károkra nézve is feltétlenül követelhető lett volna, ba a kormány súlyt nem fektetett volna arra, hogy az emiitett károknak az eddigi gyakorlattól eltérő viselési módját az érdekelt társulatok beleegyezésével léptesse életbe, s ennélfogva minden okot, sőt netáni ürügyet is eltávolítson, mely e beleegyezés megtagadásának a jogosultság szinezetét adhatná. Az állami biztositás által fedezett árvízkárokra való egyszerű utalás teljesen alkalmas volt továbbá azon felhozott aggályt is megszüntetni, mintha a kormány által kivánt önbiztositási mód életbeléptetése esetén a betáblázott követelések bypothekája szenvedhetne. A kormány czélja, — ki sem tagadhatja, — a fennforgó esetben teljesen megegyezett a társulatok érdekeivel, a mennyiben a kormány ezen intézkedése által az állambiztositási teher csökkentését annál alaposabban remélte, mert ha netán váratlan nagy károk merülnének fel, a biztosító-intézetek — az ezen irányban kikötött felmondási jog gyakorlása által is — bizonyára nem mulasztanák el a biztosítási évdíjak jelentékeny emelését, miután pedig az esedékes államelölegek annak idejében visszatérítendők lesznek, ez irányban a vasuttársulat még kedvezőbb helyzetbe jutott volua, mint a kincstár, mert az életbeléptetendő önbiztositási mód előnyeinek megbirálásánál nem csupán néhány évi cyclust, hanem azon egész időt veheti figyelembe, mely alatt az állami biztosítást tényleg igénybe veszi. A kormány által kivánt önbiztositási mód életbeléptetése esetén különösen a részvényesek oly jelen-
