Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

I. Társulati Magyar vasutak - 11. Tiszavidéki vasút

Tiszavidéki vasut-társulat. 1^7 az osztrák államvasutnak a m. k.^államvasutaknak a) saját állomásairól 297,468 tonnát 19,659 tonnát, b) a 'hátpályákról 162,796 » 11,667 » összesen : 460,264 tonnát 31,326 tonnát. Ezen felül átadott még a tiszavidéki vasút a m. k. államvaspályáknak Miskolczon, és pedig saját állomásairól 29,673 » a hátpályákról 70,551 » összesen tehát 460,264 tonnát és 131,550 tonnát. Ezzel szemben az 1878. évi főösszeg 389,242 tonna és 119,929 tonna. Ellenben a megfordított irányban átadatott a tiszavidéki vasútnak Czegléden 39,903 tonna, az 1878. évi 39,426 tonna ellenében, Szolnokon 29,009 tonna, az 1878. évi 27,157 tonna ellenében. Mint curiosumot megemlítjük még, hogy a m. k. államvasutak saját keleti vonalairól 34,197 tonna (1878. évben 28,785 tonna) Czegléden az osztrák állami vasútnak, s csak 58 tonna (1878. évben 48 tonna) adatott át Szolnokon a m. k. államvasutak északi vonalainak. Az itt felsorolt adatok nemcsak elég nyomatékosan jelzék a tiszavidéki vasút államosításának szükségességét, de siettették is az államosítás végrehajtását. A közvélemény már évek óta megérlelte azon meggyőződést, hogy az osztrák államvasút hatalmi túlsúlya a közforgalomban csak a tiszavidéki vasút állami kezelésbe vétele által törhető meg, s az 1879. év elején minden oldalról hangok emelkedtek fel az államosítás mielőbbi keresztülvitele érdekében. De mig a hazai érdekek ez iránybani kielégítése szorgalmaztatott, megindult az ellenmozgalom is, mely azon tervben nyert kifejezést, hogy a tiszavidéki és a m. k. államvasutak keleti vonalaiból (volt keleti vasút) egy külön magántársulat alakíttatott volna, mely társulat átvette volna a kormány kezei között levő tiszavidéki vasúti részvényeket is. E terv mögött minden való- e szinüség szerint a cs. k. szab. osztrák államvasuttársulat állott, melynek legkiválóbb érdekében volt a tiszavidéki vasút államosításának megakadályozása, de sok jel mutatott arra is, hogy ezen eszmének döntő helyen is meleg pártolói akadtak. Nem lehet csodálni, ha a közvélemény megdöbbent e gyanús hirek hallatára, de csakhamar meg lett nyugtatva, a mennyiben az 1&Z9—áv__£üliruáj havában az akkori közlekedési minister a kormánypárt egy értekezletén ez irányban hozzá intézett kérdésre határozottan kijelentette, hogy e hirek, a mennyiben t. i. a kormánynak tulajdoníttatnék a szóban forgó magán vasúti csoport megalakításának terve, avagy a mennyiben az állam tulajdonát képező részvények eladása bireszteltetik, teljesen alaptalanok. — E nyilatkozatból mindeuki azon meggyőződést merité magának, hogy a kormány sokkal inkább, mint valaha, el volt határozva befolyásának megtartására, sőt erősbitésére a tiszai vasútnál, 8 hogy e tekintetben gyökeresebb eljárás várható már esetleg a leg-