Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)
Társulati Magyar vasutak. - X. Mohács-pécsi vasút
M. kir. államvasW 19 akkor, ha a viszonyok az épités kivitelét még az engedélyezési tárgyalások meginditása és befejezése előtt megkövetelnék. A boszniai occupátió következtében azonban a vasútvonal kiépítése sürgős feladattá válván, a kormánynak nem maradt ideje arra, hogy a dálya-vinkovczei vonal kiépítését engedélyezés utján biztosítsa, hanem meg kellett kezdeni az építést állami költségen s illetőleg a határvidéki alap által a magyar államkincstárnak e czélra előlegezett pénzen, későbbre maradván fenn a vonalrész engedélyezésére vonatkozó tárgyalások megindítása. A vonalrész engedélye természetesen csak a csatlakozó alföldfiumei pályára nézve bírhatott érdekkel, mely vállalat csakhamar a határőrvidéki vasutak kiépítésének meginditása után készségét jelentette ki a kormánynál az új vasútvonal üzletének átvetelére nézve. A kormány az alföldi vasut ajánlatát ekkor azonban határozottan visszautasitá, kijelentvén, miszerint a kormány saját kezelésébe fogja átvenni e vonalak üzletét. — így állott az ügy augusztus havában, s a kormány eme határozott nyilatkozata közhelyesléssel találkozott. Október havában azonban pillanatra más fordulatot vett a dolog. — A magyar államkincstár ugyanis a vonal építésére jelentékeny öszszegre rugó előlegeket vett a határőrvidéki alaptól, melyeket visszatérítenie kellett. Égetőn szükséges volt tehát a pénz beszerzéséről gondoskodni. Az akkoron sok oldalról igénybe vett államkincstár folyó bevételei e czélra felhasználhatók nem levén, nem maradt egyéb bátra, mint a dálya-vinkovczei vonalrészt engedélyezés utján más vállalat tulajdonába átbocsátani s ekkép biztosítani az építési töke beszerzését. A kormány október hó végén felszólította tehát az alföldi vasuttársulatot, hogy venné át a dálya-vinkovczei vasútvonal kiépítését. Noha minden jel oda mutatott, hogy az üzletnek átengedését a kormány nem tekinti az épités átruházásának szükségképeni következményeül, még is aggodalmat keltett a kormány eme váratlan elhatározása, mert képzelhetetlennek látszott, hogy az alföldi vasut hajlandó legyen e rövid vonalrész engedélyét még az esetre is elfogadni, ha annak üzletkezelését az állam mindamellett magának tartaná fenn. — Tisztán állt mindenki előtt, hogy a kormány csakis a pénzügyi helyzet nyomása alatt határozhatta el magát arra, mikép a dálya-vinkovczei vonal engedélyét az alföldi vasútnak felajánlja, mert ekkép az épitési töke beszerzése e vasut feladata leendett volna. Az alföldi vasut azonban nem kapott nagyon az ajánlaton, mely az akkori viszonyok között igen kétes értékű pénzügyi vállalat is lett volna. Ugyanis nem volt szem elől téveszthető, hogy ha mindjárt az eredeti biztosítás az új vonalra kiterjesztetik is, az akkori pénzviszonyok között mégis nagy veszteséggel járt volna az épitési töke beszerzése; de eltekintve ettől, sokkal fontosabb volt a kormány ajánlatának megitélésénél azon momentum, hogy e vonalrész tulajdonának megszerzése, ba mindjárt az üzletkezelés is a társulatnak engedtetik át, az alföldi vasut forgalmának gyarapodását épen nem biztosíthatná, mert a bród-dálya-szegedi irány istápolása határozott ellentétben áll forgalmi érdekeinkkel, a mennyiben ezen úton vég2*
