Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)
Társulati Magyar vasutak. - X. Mohács-pécsi vasút
II . kir. államvasutak. 17 állása majdnem 5 métert tett, a kavicsnak a bányában való közvetlen termeléséről teljesen le kellett mondani. Az alig feltöltött, s majdnem az egész vonal mentén a legzsírosabb agyagos földből készült töltéseken bármely csekély eső után is alig lehetett biztos a forgalom, a kavics-beágyazás tehát mellőzbetlen vala s azt bárhonnan is elő kellett teremteni. Köriilbelöl 15,000 köbméter, a paksi zátonyokon kotrott Duuakavics lett Vukovárra, Pécsről és Villányról pedig zúzott kavics Dályára szállítva, továbbá a Bród melletti begyoldalból a bródi állomásra szintén néhány ezer köbméter kavics szállíttatott, mig a hátralevő szükséglet a Száva jobb partján felállított kotrógép segélyével a Szávából kotortatott fel. Ezek voltak azon főbb nehézségek, melyekkel a vállalkozóknak megküzdeniük kellett,*) a melyeket csak fokozott a folytonos esőzés s a Szávának magas vízállása, minek következtében a munkálatokkal igen gyakran szüneteltek is. E nehézségek csak alkalmasak voltak megerősíteni azon, sokak által mindjárt kezdetben táplált kételyt, bogy a pályát a kitűzött rövid batáridő alatt lehetetlen leend kiépíteni ; a kormány és a magyar épitési vállalkozók azonban a fölsorolt akadályok és nehézségekkel szemben oly kitűnő erélyt fejtettek ki, bogy a pálya, még a szakkörök méltó csodálatára is a megállapított batáridőre elkészült. Ha tekintetbe vesszük, hogy egyfelől épen az épités megkezdése idején következtek be a nagymérvű katonai szállítások, melyek miatt vasutakon és hajókon egyideig épitési szereket és anyagokat szállítani majdnem lehetetlen volt, s ba másfelől megfontoljuk, hogy az építendő vasút vidékén az igavonó állatok legnagyobb részt hadi czélokra requiráltattak, minélfogva az építéshez szükséges fuvarosokat csak igen távolból lehetett megszerezni : akkor lehetlen megtagadni az elismerést az épitési vállalattól. Nem csekélyebb elismerést érdemel továbbá a m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség, melynek közvetlen vezetése és felügyelése alatt állott az épités, —a siker oroszlánrésze azonban mindenesetre az épitési felügyelőség főnökét, Fischer Márton m. k. felügyelő urat illeti meg, ki önfeláldozó és tapintatos intézkedései által leginkább segité eredményhez az épitési vállalat jóakaró törekvéseit. A vasútvonal mütanrendőri bejárása 1878. évi november bó 22-én ment végbe, s a bejárás kedvező sikerrel ejtetvén meg, a bizottság vezetője a dálya-bródi vonalnak és a samaczi szárnyvonalnak a katonai forgalom czóljaira leendő megnyitására az engedélyt a közmunka és közlekedési m. k. minister ur nevében a helyszínén azonnal megadta, mely engedély alapján az emiitett vonalak 1878. évi november bó 23-án tényleg át is adattak a katonai forgalomnak. Ezen vasútvonal az alföld-fiumei vasut dályai állomásából ágazik ki, s Új Dálya, Vukovár, Berzadiu, Vinkovcze, Ivánkova, Miká*) Lásd Baach Gyula mérnök értekezését »a határőrvidéki vasutak építéséről«. Felolvastatott a mérnök- és épitész-egyletben 1878. évi november hó 5-én. Magyar vasúti évkönyv 1S79.
