Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XVIII. Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasút

440 Cs. kir. szab. kassa-oderbergi vasut-társulat. Ellenben az osztrák álláspont mellett felhozatott, hogy midőn az 18G5/7. évi törvényezikk 7-ik §-áuak első bekezdése kimondta, bogy a nem közös vasutak biztosítási terhe a territoriális államkincstárt illeti, ezzel a közös vasutak biztosítási terhének megosztására nézve is elvi utmutatást nyújtott, hogy továbbá a méltányosság is azt hozza magával, miszerint mindkét állam csak azon jövedelemre tartson igényt, a mely saját területén eléretett, s hogy végre akkor, midőn a magyar kormány a vasut számadásainak elkülönített vezetése iránt intézkedett, és az időközben életbe lépett közös pályáknál (m. nyugoti, e. m. gácsországi vasut) is hasonló, vagyis az elkülönített számvitelen alapuló elszámolási viszony lett egyetértöleg megállapítva: ezzel oly antecedentiák állíttattak fel, melyeket e kérdés eldöntésénél ignorálni nem lehet. A két kormány közti gyakori iratváltások eredményre nem vezetvén: mindkét kormány csak azon összegeket utalványozta a társulatnak, melyek a saját álláspontjából folyólag megállapíthatók voltak. Eközben a társulat pénzügyi helyzete mind zavartabbá lett. Nemcsak hogy a két kormány álláspontja közti különbözetnek megfelelő biztosítási részösszeg nem lett kiutalványozva a társulatnak, minélfogva cz utóbbi a szelvény-beváltásokra szükséges teljes összeg fedezése czéljából mindinkább pénzintézetét volt kénytelen igénybe venni; hanem ezenfelül az épitési vállalatnak megszavazott 4.600,000 frt kárpótlást, és az 1.350,000 frtra rugó beruházási függő kölcsönt is csak váltókkal s ezek kamatait szintén csak kölcsön utján volt képes fedezni, sőt a pénzpiacz helyzete ezen több oldalról igénybe vett hitelnek is fokozatos felmondásával fenyegette a társulatot. Ily körülmények között okszerű volt tehát a biztosítási teher megosztását is szóba hozni, s a kárpótlási ügy rendezésével együttesen e kérdés szabályozását is megkísérteni, minthogy a társulat pénzügyi viszonyainak teljes consolidálása csak ilykép vala elérhető. De együttes megoldást igényelt továbbá még a társulat beruházási függő kölcsöuének rendezése is, mire nézve a következők emelendők ki. A vasut forgalma 1872-röl 1873-ra oly mértékben emelkedett, liogy a társulat az üzlet ellátásához szükséges auyagszereken kivttl, kénytelen volt forgalmi eszközeit is szaporítani, hacsak az üzleti számlát felette magas kocsibérekkel nem akarta volna terhelni, mi az államkincstárra is sokkal hátrányosabb lett volna. E czélból tehát 1.350,000 frt fiiggö kölcsönt vett fel. A m. kormány ennek folytán részint méltányosnak találta, liogy az állam az újonnan beszerzett forgalmi eszközöknek minden felszámítás nélküli használata által ne nyerészkedjék, részint pedig azon okból, mivel a társulat pénzintézete a szclvénybeváltás megszüntetésével fenyegetett, megengedte, hogy az emiitett függő kölcsön kamatai a beruházási kölcsönből leendő megtérítés feltétele alatt ideiglenesen és mértföldarányosau a magyar vonal üzleti számadásaiba felvétessenek, s cgyuttal hasonló intézkedésekre az osztrák kormányt is felkérte. A magyar vonalak beruházási tökéjét illetőleg ugyan a törvényhozás által időközben az